Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

Sokunk számára ismerős lehet az élmény, amikor egy-egy szituációban vagy beszélgetés során valakitől olyan mondatokat vagy szavakat hallunk, amelyek még sokáig visszacsengenek. Ezek a "velünk maradt szavak" gyakran eszünkbe jutnak, akkor is, ha a kimondójuk valójában nem szánta igazán hangsúlyosnak. Lehetnek érzelmileg semlegesek, járhatnak kellemes érzésekkel, de lehetnek olyanok, amelyek nagyon érzékenyen érintettek; megbántódást, fájdalmat vagy akár a megalázottság, megszégyenítettség érzését keltették. Különösen így van ez a gyerekeknél, akik nagyon fogékonyak a hozzájuk közel álló felnőttek viselkedésére. Hiszen a környezetükben élő felnőttek - elsősorban természetesen a szülők - jelentik számukra a követendő példát. Nekik szeretnének megfelelni, tőlük várják a biztatást, a megerősítést a helyes viselkedésre, ahogy tőlük kapják a bírálatot is, ha olyat tesznek vagy mondanak, ami nem helyén való. A szülőknek természetesen a törvényes keretek között joguk van meghatározni

„A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.” Antoine de Sain-Exupéry Ha a szeretetről gondolkodok, mindig társul hozzá a tisztelet és a figyelem témája is. Ha valakit nagyon szeretünk, ideális esetben tiszteljük is és próbálunk minél jobban figyelni rá.  Csöndben figyelni azonban nem mindig könnyű. Gondoljunk csak arra, amikor együtt vagyunk a családdal, a barátokkal és élénk beszélgetés folyik. Szinte egymás szavába vágva szeretnénk minél többet mesélni, beszélni. Alig bírjuk kivárni, hogy a társunk befejezze a mondandóját, már bele is kezdünk a magunkéba. Szerintem a karácsonyi összejövetelek remek lehetőséget adnak arra, hogy egy kicsit gyakoroljuk az egymás iránti figyelmet, hogy jobban rá tudjunk hangolódni szeretteinkre. Ha tudunk türelmesen, őszinte érdeklődéssel figyelni a beszélgető társunkra, azzal szavak nélkül is tudjuk jelezni: „Figyelek rád, mert fontos vagy nekem. Valóban érdekel, mi van most veled.” Ez na

Sokszor halljuk családtagjainktól, barátainktól, munkatársainktól, hogy nincs karácsonyi hangulatuk, olyan sok dolguk van, hogy nincs idejük a készülődésre, stb… vagy éppen mi érezzük ugyanezt. Eközben pedig a médiából árad a karácsony és a hozzá társuló csillogás, a harmónia, a boldogság látszata. Van, akire ez inspirálóan hat, míg másoknál inkább a már egyébként is meglévő frusztrációt fokozza.  Hogy ne generáljuk magunkban túl nagyra a feszültséget, egy pici időt szánjuk arra, hogy átgondoljuk mire is vágyunk tulajdonképpen.  Az elmúlt években hogyan készültünk a karácsonyra, milyen karácsonyaink voltak? Mit szeretnénk ugyanúgy csinálni és mit lenne jó másként? Aztán gondoljunk arra, hol tart most az életünk, most milyen karácsonynak van realitása a jelenben? Milyen adventi készülődéssel lennénk elégedettek, mitől éreznénk kicsit jobban magunkat?  Van, aki nem nagyon szereti a karácsonyt, ezt is tiszteletben kell tartani. Teljesen természetes, hogy az advent ide

A negatív érzelmek (pl.: harag, félelem, szorongás, szomorúság) a lelki működésünk természetes velejárói. Negatív érzelmei mindenkinek vannak, amelyeket szükség esetén meg kell élni, ki kell fejezni. Az elfojtás néha ugyan hasznos lehet, de hosszú távon nem célra vezető, mivel a belső feszültséget nem csökkenti.   Lelki egyensúlyunk szempontjából az a jó, ha kellő elfogadással viszonyulunk a negatív érzelmeinkhez is, miközben törekszünk a megfelelő érzelemszabályzó mechanizmusaink működtetésére. Így elkerülhetjük a túl szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokat, valamint csökkentjük az esélyét, hogy tartósan benne maradjunk egy-egy negatív érzelmi állapotban. Most példálózó jelleggel olyan „ötletekről” szeretnék írni, amelyekkel a mindennapi életünket kísérő negatív érzelmeket, stresszes állapotokat kissé „megszelídíthetjük”, ezáltal javíthatunk a közérzetünkön, a hangulatunkon. Ezek természetesen nem megoldó kulcsok, csupán apró kis módszerek, amelyek a segítségünkre lehetnek, ak

A negatív érzelmek, mint például a harag, indulat, féltékenység, irigység természetes emberi reakciók, amelyek bizonyos helyzetekben és mértékig teljesen érthetőek, időnként minden ember érezi, átéli ezeket. Abban az esetben viszont, ha túlságosan dominánssá, a viselkedés meghatározójává válik egyik vagy másik negatív érzelem, sok probléma forrása lehet. A tartós és erős negatív érzelmek nagyfokú belső feszültséggel, frusztrációval, boldogtalanság érzettel járnak. Súlyosabb esetben testi tüneteket okozhatnak és betegségek kialakulását is elősegíthetik. Ha kiemeljük például az irigységet, el lehet mondani, hogy enyhébb esetben akár motiváló ereje is lehet, hiszen amikor mások javaira, sikereire irigykedünk, akkor vágyunk valamire, ami másnak megadatott, nekünk viszont nem. Ez az érzés ösztönözhet arra, hogy tegyünk a vágyott célért, ösztönözhet arra, hogy mi is elérjük, megkapjuk azt, amire vágyunk. Ha azonban az irigység egy tartós vagy rendszeresen visszatérő erős érzelem