Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

A negatív érzelmek, mint például a harag, indulat, féltékenység, irigység természetes emberi reakciók, amelyek bizonyos helyzetekben és mértékig teljesen érthetőek, időnként minden ember érezi, átéli ezeket. Abban az esetben viszont, ha túlságosan dominánssá, a viselkedés meghatározójává válik egyik vagy másik negatív érzelem, sok probléma forrása lehet. A tartós és erős negatív érzelmek nagyfokú belső feszültséggel, frusztrációval, boldogtalanság érzettel járnak. Súlyosabb esetben testi tüneteket okozhatnak és betegségek kialakulását is elősegíthetik. Ha kiemeljük például az irigységet, el lehet mondani, hogy enyhébb esetben akár motiváló ereje is lehet, hiszen amikor mások javaira, sikereire irigykedünk, akkor vágyunk valamire, ami másnak megadatott, nekünk viszont nem. Ez az érzés ösztönözhet arra, hogy tegyünk a vágyott célért, ösztönözhet arra, hogy mi is elérjük, megkapjuk azt, amire vágyunk. Ha azonban az irigység egy tartós vagy rendszeresen visszatérő erős érzelem

Gyakran mondjuk, halljuk vagy csak érezzük magunkról, másokról, hogy kevés önbizalommal rendelkezünk, vagy kevés önbizalommal rendelkezik a környezetünk valamely tagja. Ha egy nagyobb feladat, kihívás előtt áll valaki, természetes, hogy fél, szorong az esetleges kudarctól, még akkor is, ha alapvetően tisztában van a képességeivel és pozitív hozzáállás jellemzi. A túlzott mértékű szorongással járó önbizalomhiány mögött nagyon gyakran az önismeret és önbecsülés hiányosságai fedezhetők fel. A kellő mélységű önismeret, valamint a saját magunk iránt érzett tisztelet és megbecsülés adják az alapot ahhoz az energiához, erőhöz, ami az egyéni és társkapcsolati működésünkhöz, teljesítőképességünkhöz, személyiségünk folyamatos fejlődéséhez szükséges. A személyiség harmonikus működését biztosító „énerő” kell ahhoz is, hogy az időnként szinte biztosan bekövetkező kisebb-nagyobb sikertelenségeket, kudarcokat, veszteségeket is el tudjuk viselni.  A bennünk lévő énerő feltérképezése, megi