Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

Sokunk számára ismerős lehet az élmény, amikor egy-egy szituációban vagy beszélgetés során valakitől olyan mondatokat vagy szavakat hallunk, amelyek még sokáig visszacsengenek. Ezek a "velünk maradt szavak" gyakran eszünkbe jutnak, akkor is, ha a kimondójuk valójában nem szánta igazán hangsúlyosnak. Lehetnek érzelmileg semlegesek, járhatnak kellemes érzésekkel, de lehetnek olyanok, amelyek nagyon érzékenyen érintettek; megbántódást, fájdalmat vagy akár a megalázottság, megszégyenítettség érzését keltették. Különösen így van ez a gyerekeknél, akik nagyon fogékonyak a hozzájuk közel álló felnőttek viselkedésére. Hiszen a környezetükben élő felnőttek - elsősorban természetesen a szülők - jelentik számukra a követendő példát. Nekik szeretnének megfelelni, tőlük várják a biztatást, a megerősítést a helyes viselkedésre, ahogy tőlük kapják a bírálatot is, ha olyat tesznek vagy mondanak, ami nem helyén való. A szülőknek természetesen a törvényes keretek között joguk van meghatározni

„A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.” Antoine de Sain-Exupéry Ha a szeretetről gondolkodok, mindig társul hozzá a tisztelet és a figyelem témája is. Ha valakit nagyon szeretünk, ideális esetben tiszteljük is és próbálunk minél jobban figyelni rá.  Csöndben figyelni azonban nem mindig könnyű. Gondoljunk csak arra, amikor együtt vagyunk a családdal, a barátokkal és élénk beszélgetés folyik. Szinte egymás szavába vágva szeretnénk minél többet mesélni, beszélni. Alig bírjuk kivárni, hogy a társunk befejezze a mondandóját, már bele is kezdünk a magunkéba. Szerintem a karácsonyi összejövetelek remek lehetőséget adnak arra, hogy egy kicsit gyakoroljuk az egymás iránti figyelmet, hogy jobban rá tudjunk hangolódni szeretteinkre. Ha tudunk türelmesen, őszinte érdeklődéssel figyelni a beszélgető társunkra, azzal szavak nélkül is tudjuk jelezni: „Figyelek rád, mert fontos vagy nekem. Valóban érdekel, mi van most veled.” Ez na

Sokszor halljuk családtagjainktól, barátainktól, munkatársainktól, hogy nincs karácsonyi hangulatuk, olyan sok dolguk van, hogy nincs idejük a készülődésre, stb… vagy éppen mi érezzük ugyanezt. Eközben pedig a médiából árad a karácsony és a hozzá társuló csillogás, a harmónia, a boldogság látszata. Van, akire ez inspirálóan hat, míg másoknál inkább a már egyébként is meglévő frusztrációt fokozza.  Hogy ne generáljuk magunkban túl nagyra a feszültséget, egy pici időt szánjuk arra, hogy átgondoljuk mire is vágyunk tulajdonképpen.  Az elmúlt években hogyan készültünk a karácsonyra, milyen karácsonyaink voltak? Mit szeretnénk ugyanúgy csinálni és mit lenne jó másként? Aztán gondoljunk arra, hol tart most az életünk, most milyen karácsonynak van realitása a jelenben? Milyen adventi készülődéssel lennénk elégedettek, mitől éreznénk kicsit jobban magunkat?  Van, aki nem nagyon szereti a karácsonyt, ezt is tiszteletben kell tartani. Teljesen természetes, hogy az advent ide