Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

A felnőttkort elérve, sokan úgy gondolják, hogy már kellő mértékben ismerik saját magukat, a képességeiket, az adottságaikat, a szándékaikat, a vágyaikat. Egy váratlan élethelyzet, egy új szociális szerep, betegség, vagy veszteség azonban sokakat ráébreszt a saját magáról alkotott vélemény, tudás esetleges pontatlanságaira, hiányosságaira. Márai Sándor Füves könyvében ezt írja az élet igazi élményéről: "Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás." Az önismeretnek különböző szintjei vannak, így bőven van lehetőségünk az önmagunkról alkotott tudásunk gyarapítására, mélyítésére. Különösen fontos időt szánni erre, ha azt tapasztaljuk, hogy valamiért megrekedt az életünk, a kiégés veszélye fenyeget a hivatásunk terén, visszatérően kellemetlen élethel