Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

Kicsit riasztó még számomra, hogy teljes egészében személyes tartalmú bejegyzést tegyek közzé, de az az igazság, hogy már többször éreztem erre irányuló késztetést, viszont mindig sikeresen  el is hárítottam. Furcsa módon éppen az elhárítás témáját is érintő szakmai cikkem írása közben öntött el ismét ez az érzés - ami sokak számára ismerős lehet - engem pedig arra ösztönöz, hogy most írjak is róla. Íme hát néhány személyes gondolat, érzés az ihletről, az inspirációról, a kreativitásról: Korában már írtam arról, hogy ezt a blogot egy kedves kolléganőm ötlete alapján indítottam el. Ő többször is biztatott erre, én azonban mindannyiszor képtelen dolognak tartottam. A kötelező dolgozatok, műhely munkák, szakdolgozatok és természetesen a munkahelyi iratok megírásán kívül, fel sem merült bennem, hogy bármiféle saját szerkesztésű írást mások számára is közzétegyek. (Emlékszem, amikor az egyetemen évfolyamtársaimmal/csoporttársaimmal felosztottuk egymás között a tanagyag

Első éves pszichológus hallgató voltam, amikor először olvastam Carl R. Rogers: Valakivé válni című könyvéből származó lenti idézetet. Azóta sok év eltelt már, de a mai napig élénken él bennem, ahogy megdobogtatta a szívem, boldog és reményteli érzést okozva, hogy mindaz, amit én magam is tudatosan és kevésbé tudatosan éreztem saját működésemmel kapcsolatban, a számomra fontos emberekkel való kapcsolataimban és tágabb viszonylatban, az emberi természettel kapcsolatban - annak valóban van létjogosultsága.  A mai napig rendszeresen visszatérek ezekhez a sorokhoz, ha egy kis inspirációra, "megértésre" van szükségem, vagy ha kicsit elbizonytalanodok, „elfáradok”, megbántódok, ha csalódott vagy szomorú vagyok. Erőt, illetve megerősítést ad, ami által könnyebb lesz átgondolni mi is van most velem, hol és hogyan gyengültem el. Lámpásként mutatja az utat, ha összekuszálódnak a gondolataim és az érzéseim, bátrabban meg tudom engedni magamnak a negatív érzelmi állapotokat, ugy