Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

Immunrendszerünk működéséről, a betegségek megelőzésében betöltött szerepéről sokszor és sokféle formában hallhatunk, olvashatunk. Immunrendszerünk megerősítése érdekében a legtöbben rendszeresen különböző praktikákat, gyógymódokat alkalmazunk. Fokozzuk a vitaminbevitelt, gyógynövényekből készült teákat fogyasztunk, próbálunk egészségesen táplálkozni, sportolunk. Aki a test és lélek egymásra gyakorolt hatására is figyel, igyekszik a pszichés állapotára is vigyázni. Az egészségtudományok körében fontos területté vált a pszichoneuroimmunológia, amely az immunológia, az idegtudományok, az endokrinológia, a pszichológia és a magatartástudományok ismereteit felhasználva a viselkedés, az immunrendszer és az idegrendszer közötti összetett kölcsönhatásokkal foglalkozik. Megbetegedéseink kialakulásában gyakran jelentős szerepük van a különböző stressz hatásoknak. A stressz fogalmának, hatásmechanizmusának tudományos összefoglalása Selye János nevéhez fűződik. Életünk és a stressz című...

Szerencsére ma már elég sokat lehet hallani, olvasni az önmagunkra fordított idő fontosságáról. Az is elég gyakori, hogy az énidő iránti igényünket kifejezzük (ha más nem egy lemondó sóhaj kíséretében), de a rendszeres megtartása már korántsem megy annyira könnyen.   Főként az időhiányra hivatkozva hanyagoljuk el a legtöbben.  Az énidőről nekem leggyakrabban a vitalitás jut az eszembe. Szerintem hasonlóan fontos szükséglet mindenki számára, mint az, hogy alszunk, iszunk és eszünk. Kétségtelen, hogy hosszabb ideig kibírjuk nélküle, mint alvás, víz vagy ennivaló nélkül, de az is biztos, hogy az önmagunkra fordított minőségi idő megvonása hosszú távon hátrányosan befolyásolja a vitalitásunkat. Változatos és kellemetlen tünetekkel járó hiányállapotokhoz vezethet, amikor türelmetlenek, elégedetlenek, ingerlékenyebbek vagyunk. Csökken a teherbíró képességünk, súlyosabb esetben összezavarodhatnak vagy éppen ellaposodhatnak a társas kapcsolataink és akár testi tünetek, betegs...

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!(…)” Antoine de Saint-Exupéry: Fohász A változásokról, célokról, motivációról szóló előző bejegyzésemet egy Exupérytől származó – a vágy megterem...

„Ha hajót akarsz építeni, talán nem is az a legfontosabb, hogy összegyűjtsd a mérnököket és a hajóácsokat, hanem, hogy felébreszd a vágyat a végtelen után.” Antoine de Saint-Exupéry Életünk különböző szakaszaiban gyakran felmerül, hogy változtatni kellene az életmódunkon, szemléletünkön, bizonyos viselkedésmintázatainkon. Leggyakrabban az egészségünk védelme vagy visszaszerzése érdekében javasolják ezt nekünk, vagy mi magunk jutunk erre a következtetésre. Nagyon gyakori azonban, hogy a kezdeti lendület egy idő után alábbhagy, és nem sikerül valódi tartós eredményt elérni. Gondoljunk például a sok be nem tartott újévi fogadalomra, a testsúlycsökkentési kísérletekre, a rendszeres testmozgás sikertelen beiktatására vagy akár a saját magunk számára biztosított rendszeres „én-idő” megtartásának nehézségeire. A sikertelen kísérletek azon túl, hogy nem jutottunk el velük a kitűzött célunkig, gyakran bűntudattal, alkalmatlanság érzésével, az önértékelésünk csökkenésével és akár önbiza...