Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

A szülő-gyermek viszony témája gyakorlatilag kimeríthetetlen, és szinte mindenkinek elég határozott véleménye van arról, hogy hogyan képzeli el az ideális szülő-gyermek kapcsolatot. A vélemények azonban gyakran elég távol esnek a valóságtól. A valóság ugyanis tele van meglepetéssel, váratlan fordulatokkal, amik időről-időre próbára teszik a szülőket és gyerekeket egyaránt. Személyiségünk folyamatos fejlődése, az egymás után következő életszakaszok, és az egyes életszakaszokra jellemző nehézségek, kihívások is azt eredményezik, hogy a szüleinkhez és a gyerekeinkhez fűződő kapcsolatunknak is folyton változnia, alakulnia kell.  Amikor erről a témáról gondolkodok, és arra keresem a választ, hogy mi az, ami minden életszakaszban közös szükséglet, amire mindig állandó igény van, amire szülőként és gyermekként egyaránt egész életünkben vágyunk és mi is szeretnénk megadni, mindig arra jutok, hogy a szereteten kívül, a figyelem, a bizalom és a biztonság az, amire mindenkinek szüksége...

Életünk egyik legmeghatározóbb részét a családi kapcsolataink jelentik, hiszen ideális esetben családba születünk, ott növünk fel, majd mi magunk is családot alapítunk és a gyermekeinket is igyekszünk a családi életre felkészíteni. Szintén ideális esetben a családi közegben megkapjuk (és viszonozzuk is) a kiegyensúlyozott, harmonikus élethez elengedhetetlenül szükséges szeretetet, támogatást, figyelmet. Ugyanakkor az is elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb konfliktusokat, veszteségeket, kudarcokat élünk meg, amelyek időnként komoly (lelki vagy sajnos akár testi) fájdalommal is járhatnak. Súlyosabb esetben pedig hosszabb távon is kihatnak az életünkre, tartós frusztrációt, vagy akár maradandó sérüléseket is okozhatnak. A következőkben tervezett bejegyzéseimben – kedves olvasóktól kapott ötletek alapján – néhány, elsősorban a családi kapcsolatok terén jelentkező nehézségről, problémáról szeretnék írni pár gondolatot. A mai bejegyzésem témájául az anyós-meny viszonyt választott...

                      „A mosolyban egymásra találunk nyelvek, kasztok, pártok felett.”                                                                                                                           Antoine de Saint-Exupéry A mai bejegyzésem témájául a mosolyt választottam, mert a családom és a barátaim támog...

A kisgyermekek általában az első szavak között tanulják meg a NEM szó kimondását és jelentését, majd előszeretettel használják is, miközben határaikat tanulgatják. Általában még a serdülő kor idején sem okoz túl nagy problémát nem-et mondani arra, amihez nincs kedve a kamasznak. A felnőtté válás során azonban gyakori jelenséggé válik, hogy egyre kevésbé merünk, tudunk nem-et mondani a felénk támasztott vélt vagy valós elvárásoknak, követelményeknek, kéréseknek. Még akkor sem, ha ezzel a saját érdekeinket szorítjuk rendszeresen háttérbe. Miért alakul ez így? Számtalan oka lehet. Például az erős megfelelési vágy. Szeretnénk, ha kedvesnek, segítőkésznek, jó fejnek tartanának minket. A feladatvégrehajtás, a segítségnyújtás -  ha szívből jön - örömöt és egyéb kellemes érzéseket okoz, hiszen fontosnak, hasznosnak, alkalmasnak, magabiztosnak érezzük magunkat, amikor egy-egy feladatot sikeresen végrehajtunk vagy amikor mások kérését teljesítjük. Könnyen beleeshetünk azonban abba a hibába, ...

                                    Sajnos előbb-utóbb mindenki szembesül azzal, hogy a saját életében vagy a közvetlen környezetében lévők életében valamilyen krízishelyzet (pl.: súlyos trauma, betegség, gyász, párkapcsolati, munkahelyi vagy egyéb veszteség, stb…) alakul ki. Ilyen esetekben a mindennapi életben alkalmazott megküzdési módok rendszerint nem vezetnek eredményre, ezért a krízishelyzetre adott egyéni reakciók igen változatosak, gyakran ijesztőek is lehetnek. Tudati beszűkülés, mély kétségbeesés, kilátástalanság és reménytelenség érzése, bűntudat, heves hangulati ingadozások, indulat kitörések vagy éppen teljes befelé fordulás, bezárkózás tapasztalható.  A krízisben lévő személy környezetét maga a helyzet és az egyén viselkedése is aggodalommal tölti el. Ugyanakkor felerősödhetnek a s...