Szeriné dr. Ormándi Erzsébet pszichológus

Mindennapi életünk során számos olyan helyzettel kerülünk szembe, amivel nem értünk egyet, ami csalódást, fájdalmat okoz, haragot, ellenállást vált ki belőlünk. Az ilyen konfliktusos helyzetek kimenetele, megoldása nagymértékben függ a résztvevők viszonyulásától.  Ha számunkra kedvezőtlen dolog történik, annak természetes következménye, hogy - temperamentumtól függően - különböző formában kifejezzük a  nem tetszésünket, haragunkat, fájdalmunkat. Azt, hogy az ellenállásunk milyen fogadtatásra talál, illetve milyen eredménnyel jár, befolyásolja a többi érintett fél hozzáállása, valamint az alaphelyzet körülményei egyaránt.  Ha nagyon kedvezőtlenül alakulnak a dolgok, akár évekig is eltarthat egy-egy nehéz helyzet által kiváltott negatív állapot. Ilyenkor az idő múlásával egyre reménytelenebbnek tűnhet a megfelelő megoldás megtalálása, miközben mélyül a  tehetetlenség érzése. Ez a folyamat egy önmagát rontó körként hatva testi és lelki kimerüléshez vezethet. ...

Társas lényként a legtöbben már gyermekkorunkban megfogalmazzuk magunkban, hogy szép családot, szerető férjet/feleséget szeretnék magunk mellé. Egy boldog párkapcsolatban bízva házasodunk meg vagy leszünk élettársak és arra alapozva szeretnénk a gyerekeinket felnevelni. Az igények, vágyak azonban nem mindig találkoznak a realitással. Sajnos sok ember életében előbb vagy utóbb megjelennek a párkapcsolati nehézségek. Problémás lehet az elindítása, a fenntartása és a befejezése egyaránt.  Amikor felkérést kaptam erre a témára, arra gondoltam, hogy a nyitottság, a kölcsönös érdeklődés és az empátia szerepét szeretném egy kicsit fókuszba állítani.  Gyakori jelenség, hogy valakinek nehéz vagy egyáltalán nem sikerül párkapcsolatot létesítenie. Ennek hátterében mélyebb lelki tényezők húzódhatnak, amelyeket érdemes szakember segítségével feltárni. Gyakran a gyerekkorhoz köthető - a tudatos gondolkodás számára nem (vagy nem teljes mértékben) hozzáférhető - lelki sérülésekről...

A személyiség fogalmát, fejlődését a különböző pszichológiai irányzatok más-más szemszögből közelítik meg, amelyek között azonban átfedések is vannak. Erik Erikson nevéhez fűződik az élethosszig tartó személyiségfejlődést bemutató pszichoszociális elmélet, amely szerint a személyiség fejlődése nem zárul le a felnőtt kor elérésével, hanem egy teljes életen át tartó folyamatról van szó . E folyamat több szakaszra bontható, amelyek egymásra épülnek. Mindegyik szakasz a maga konfliktusával, krízis helyzetével fontos tényezője a személyiség alakulásának, hiszen egyszerre hordozza magában az adott életszakaszra jellemző sérülékenységet és a pszichés fejlődés minőségi növekedésének lehetőségét is.  A csecsemőkorra az emberi élet egyik legalapvetőbb krízise, a bizalom és a bizalmatlanság konfliktusa jellemző. Ebben a korban a babák még teljes mértékben kiszolgáltatottak, szükségleteik kielégítése az őket gondozó személyektől függ. Szeretetteljes, odafigyelő gondoskodással alapozh...

Sokunk számára ismerős lehet az élmény, amikor egy-egy szituációban vagy beszélgetés során valakitől olyan mondatokat vagy szavakat hallunk, amelyek még sokáig visszacsengenek. Ezek a "velünk maradt szavak" gyakran eszünkbe jutnak, akkor is, ha a kimondójuk valójában nem szánta igazán hangsúlyosnak. Lehetnek érzelmileg semlegesek, járhatnak kellemes érzésekkel, de lehetnek olyanok, amelyek nagyon érzékenyen érintettek; megbántódást, fájdalmat vagy akár a megalázottság, megszégyenítettség érzését keltették. Különösen így van ez a gyerekeknél, akik nagyon fogékonyak a hozzájuk közel álló felnőttek viselkedésére. Hiszen a környezetükben élő felnőttek - elsősorban természetesen a szülők - jelentik számukra a követendő példát. Nekik szeretnének megfelelni, tőlük várják a biztatást, a megerősítést a helyes viselkedésre, ahogy tőlük kapják a bírálatot is, ha olyat tesznek vagy mondanak, ami nem helyén való. A szülőknek természetesen a törvényes keretek között joguk van meghatározni...

„A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.” Antoine de Sain-Exupéry Ha a szeretetről gondolkodok, mindig társul hozzá a tisztelet és a figyelem témája is. Ha valakit nagyon szeretünk, ideális esetben tiszteljük is és próbálunk minél jobban figyelni rá.  Csöndben figyelni azonban nem mindig könnyű. Gondoljunk csak arra, amikor együtt vagyunk a családdal, a barátokkal és élénk beszélgetés folyik. Szinte egymás szavába vágva szeretnénk minél többet mesélni, beszélni. Alig bírjuk kivárni, hogy a társunk befejezze a mondandóját, már bele is kezdünk a magunkéba. Szerintem a karácsonyi összejövetelek remek lehetőséget adnak arra, hogy egy kicsit gyakoroljuk az egymás iránti figyelmet, hogy jobban rá tudjunk hangolódni szeretteinkre. Ha tudunk türelmesen, őszinte érdeklődéssel figyelni a beszélgető társunkra, azzal szavak nélkül is tudjuk jelezni: „Figyelek rád, mert fontos vagy nekem. Valóban érdekel, mi van most veled.” E...

Sokszor halljuk családtagjainktól, barátainktól, munkatársainktól, hogy nincs karácsonyi hangulatuk, olyan sok dolguk van, hogy nincs idejük a készülődésre, stb… vagy éppen mi érezzük ugyanezt. Eközben pedig a médiából árad a karácsony és a hozzá társuló csillogás, a harmónia, a boldogság látszata. Van, akire ez inspirálóan hat, míg másoknál inkább a már egyébként is meglévő frusztrációt fokozza.  Hogy ne generáljuk magunkban túl nagyra a feszültséget, egy pici időt szánjuk arra, hogy átgondoljuk mire is vágyunk tulajdonképpen.  Az elmúlt években hogyan készültünk a karácsonyra, milyen karácsonyaink voltak? Mit szeretnénk ugyanúgy csinálni és mit lenne jó másként? Aztán gondoljunk arra, hol tart most az életünk, most milyen karácsonynak van realitása a jelenben? Milyen adventi készülődéssel lennénk elégedettek, mitől éreznénk kicsit jobban magunkat?  Van, aki nem nagyon szereti a karácsonyt, ezt is tiszteletben kell tartani. Teljesen természetes, hogy...