A negatív érzelmekről – fókuszban az irigységgel

A negatív érzelmek, mint például a harag, indulat, féltékenység, irigység természetes emberi reakciók, amelyek bizonyos helyzetekben és mértékig teljesen érthetőek, időnként minden ember érezi, átéli ezeket. Abban az esetben viszont, ha túlságosan dominánssá, a viselkedés meghatározójává válik egyik vagy másik negatív érzelem, sok probléma forrása lehet. A tartós és erős negatív érzelmek nagyfokú belső feszültséggel, frusztrációval, boldogtalanság érzettel járnak. Súlyosabb esetben testi tüneteket okozhatnak és betegségek kialakulását is elősegíthetik.

Ha kiemeljük például az irigységet, el lehet mondani, hogy enyhébb esetben akár motiváló ereje is lehet, hiszen amikor mások javaira, sikereire irigykedünk, akkor vágyunk valamire, ami másnak megadatott, nekünk viszont nem. Ez az érzés ösztönözhet arra, hogy tegyünk a vágyott célért, ösztönözhet arra, hogy mi is elérjük, megkapjuk azt, amire vágyunk.

Ha azonban az irigység egy tartós vagy rendszeresen visszatérő erős érzelemként van jelen, az sokkal inkább hátráltató, a gondolkodást beszűkítő, állandó elégedetlenséggel járó állapothoz vezet. Társulhat egyéb negatív érzelmekkel, (például a mások szakmai sikereire irányuló irigység és a szakmai féltékenység összemosódása), átcsaphat rosszindulatúságba, zavart okozhat az emberi kapcsolatokban.

Eredete gyakran gyerekkori élményekhez köthető. Akinek például a szülei is irigykedő attitűddel jellemezhetők, valószínű, hogy felnőve a gyermekként kapott mintát viszi tovább. Nem szokott jót tenni az sem, ha egy kisgyermeknek a testvért vagy más gyereket állítanak példaképpé és a saját erőfeszítéseit, eredményeit nem ismerik el kellő mértékben. Ilyenkor elég nagy esély van rá, hogy a gyermek felnőve sem tud majd őszintén örülni mások sikereinek és a saját önbecsülése is gátolt lehet. 

Mit tehetünk az irigység ellen?

Az első és a legfontosabb az érzelem felismerése és felvállalása. Aztán érdemes egy kicsit körbejárni ezt az érzést. Gondoljuk át, hogy mire irányul, vissza tudjuk-e vezetni valamilyen korábbi élményre, gyerekkorban kapott mintára, családon belüli rivalizálásra? Van-e valaki a környezetünkben, aki ezt valahogyan gerjeszti bennünk? Milyen érzések társulnak hozzá? Vannak-e kihatásai, következményei a mindennapi életünkben, az emberi kapcsolatainkban? Mennyire zavaró ez, szeretnénk-e változtatni rajta? 

Ha igen, akkor hasznos lehet, ha először megnézzük, hogy állunk a saját önbecsülésünkkel.

Tudunk-e valamire büszkék lenni? Tudunk-e időnként nagylelkűek, jószívűek, adakozóak lenni? Ezek milyen érzést keltenek bennünk? Tudunk-e hálásak lenni azért, amink van, amit eddig el tudtunk érni? A bennünk lévő nagylelkűségnek, hálának, jóindulatnak tudunk-e ugyanannyi, esetleg nagyobb teret adni a gondolkodásunkban, az érzelmi életünkben, mint amennyit jelenleg az irigység és az ahhoz kapcsolódó más negatív érzelmek betöltenek?

Mindezek átgondolását egy kis támpontnak szántam, természetesen egyénileg más és más szempontok kerülhetnek előtérbe. 

Fogadjuk el, hogy a változás időigényes, sok figyelmet, türelmet és nagyfokú önkontrollt kíván meg tőlünk. 

Leegyszerűsítve: ha az érzelmeket negatív és pozitív jellegük szerint egy tengely mentén képzeljük el, akkor kijelenthetjük, hogy nagyon ritka az, hogy valaki állandó jelleggel csak az egyik, vagy csak a másik végpontban helyezkedjen el az adott érzelem szempontjából. Ha szeretnénk, akkor a tengelyen jellemző „átlagos tartózkodási helyünket” meg tudjuk változtatni. Kellő tudatossággal, önkontroll gyakorlásával kedvezőbb irányba mozdulhatunk, akár „át is tolhatjuk” magunkat a negatív tartományból a pozitívba. De ugyanígy elképzelhetjük az adott érzelem intenzitását is egy tengely mentén, ahol a nagyon erős negatív érzelem hatékony csillapításával tudjuk kedvezőbb állapotba hozni magunkat. 

Előfordulhat azonban, hogy a masszív negatív érzelmek mögött olyan korábban szerzett lelki sérülések, hiány állapotok húzódnak meg, amelyek feldolgozása, korrigálása szakember segítségét igényli, önálló belső munkával nem orvosolhatóak megfelelően.

Fontosnak tartom most is hangsúlyozni, hogy egészségünk érdekében a testi tünetek, betegségek kezelésén kívül a lelki problémákkal is kell törődni, hiszen ezzel a súlyosabb problémák megelőzését is szolgálhatjuk. Ne sajnáljuk hát magunktól azt az időt, ami ahhoz kell, hogy jobban tisztában legyünk az érzéseinkkel, a testi és lelki állapotunkkal.