Mit tehetünk azért, hogy egy kicsit jobb legyen…

A negatív érzelmek (pl.: harag, félelem, szorongás, szomorúság) a lelki működésünk természetes velejárói. Negatív érzelmei mindenkinek vannak, amelyeket szükség esetén meg kell élni, ki kell fejezni. Az elfojtás néha ugyan hasznos lehet, de hosszú távon nem célra vezető, mivel a belső feszültséget nem csökkenti.  Lelki egyensúlyunk szempontjából az a jó, ha kellő elfogadással viszonyulunk a negatív érzelmeinkhez is, miközben törekszünk a megfelelő érzelemszabályzó mechanizmusaink működtetésére. Így elkerülhetjük a túl szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokat, valamint csökkentjük az esélyét, hogy tartósan benne maradjunk egy-egy negatív érzelmi állapotban.

Most példálózó jelleggel olyan „ötletekről” szeretnék írni, amelyekkel a mindennapi életünket kísérő negatív érzelmeket, stresszes állapotokat kissé „megszelídíthetjük”, ezáltal javíthatunk a közérzetünkön, a hangulatunkon. Ezek természetesen nem megoldó kulcsok, csupán apró kis módszerek, amelyek a segítségünkre lehetnek, akkor, ha van bennünk szándék a gondolkodásunk, a viszonyulásunk, az érzelmeink átformálására.

Elsőként tehát az elfogadás, az, amit tehetünk. Elfogadjuk az aktuális helyzetünket, érzelmi állapotunkat, mint pillanatnyi állapotot, amelyet aztán a lehetőségeink és szándékaink szerint próbálunk majd befolyásolni, kedvezőbb irányba változtatni. Ez nem megalkuvást, behódolást jelent, hanem az aktuális helyzetünk, állapotunk lehetőleg minél reálisabb értékelését, felfogását.

Ha egy jövőben bekövetkezhető rossz dologtól félünk, sokat segíthet, ha bele gondolunk abba, hogy mi történne, ha tényleg bekövetkezne. Valószínűleg „akkor sem állna meg a világ”, a tágabb környezetünkben minden ugyanúgy menne tovább. Továbbra is kénytelenek lennénk eleget tenni a feltétlenül szükséges teendőinknek, amihez még fel kellene vállalnunk a bekövetkezett rossz dologgal együtt járó terheket is. Amitől félünk, az valószínűleg olyan dolog, ami mással is megeshet, illetve nagyon valószínű, hogy a nagyvilágban sokakkal megtörtént már. Hogy hogyan boldogulunk, abban nagy szerepe van a saját viszonyulásunknak. Ha ezeket gondolati síkon „lefuttatjuk magunkban” kicsit könnyíthetünk a félelmünkön, a szorongásunkon. Akár eljuthatunk odáig is, hogy tudunk az erőforrásainkon gondolkodni, fel tudunk valamennyire készülni és ha valóban bekövetkezik az a bizonyos rossz dolog, talán már nem lesz olyan megrázó, letaglózó.

Ha valamilyen problémát nagyon nyomasztónak érzünk, másra sem tudunk gondolni, csak arra. Szinte teljesen kitölti a gondolatainkat, ami önmagában is nagyon megterhelő. Azonban rendszerint ilyen helyzetben is tennünk kell a napi dolgainkat, menni kell dolgozni, iskolába, teljesíteni kell a családi és egyéb feladatainkat. Így időről időre elterelődik a figyelmünk a nyomasztó problémáról. Ilyenkor segíthet, ha ezeket a kezdetben talán csak néhány perces figyelemelterelődéseket észrevesszük és tudatosítjuk. Hiszen ha képesek voltunk 10 percig mással foglalkozni, akkor minden esély meg van rá, hogy képesek leszünk 20 percig, félóráig, vagy később akár több órán keresztül is másra gondolni, mással foglalkozni. Így megtapasztalhatjuk, hogy a probléma nem uralkodott el teljes mértékben rajtunk, ez pedig enyhíthet az érzelmi terheltségünkön.

Sokat segíthet az is, ha a felmerülő problémára több szempontból, kívülről, kicsit távolabbról is rá tudunk tekinteni. Például elgondolkodhatunk azon, hogy ha egy barátunk lenne hasonló helyzetben, akkor mennyire látnánk ezt a gondot súlyosnak, és mivel biztatnánk őt. A pszichológia átkeretezésnek nevezi azt a folyamatot, amikor egy problémát több szempontból megvizsgálva képesek leszünk azt a kezdetekhez képest másként értékelni. Ha például egy súlyosabb betegség diagnózisát közlik valakivel először természetes reakció a kétségbeesés, ugyanakkor később akár hálát is lehet érezni aziránt, hogy kiderült a betegség, mert így lehetőség nyílik a kezelésre a további problémák, szövődmények megelőzésére.

Ha van a környezetünkben olyan személy, akiben megbízunk, aki jó hatással van ránk, keressük a társaságát, beszéljünk vele a gondunkról. A beszéddel kezdetét veszi a probléma feldolgozása, hiszen valamennyire rendszerbe kell foglalni a gondolatokat, érzéseket, hogy a társunk felé közölni tudjuk. A kimondott szavak által kívülre kerül a gondunk, így könnyebbé válik a más szemszögből történő megközelítése is, különösen, ha a beszélgető partnerünk megértésével, együttérzésével támogatni tud ebben.

Amikor a helyzetünkről képesek vagyunk reálisan gondolkodni, beláthatjuk, hogy az nem csak „fekete”, vagy „fehér”, azaz nem kizárólagos szenvedés és nem is a tökéletes boldogság. Éppen ezért ha azt vesszük észre, hogy kezdenek eluralkodni bennünk a negatív érzelmek, van lehetőségünk arra, hogy figyelmünket az életünk jobb dolgaira irányítsuk. Ezekkel kapcsolatban érezhetünk örömöt, büszkeséget, hálát és boldogságot is. A pozitív érzéseknek ugyanúgy helye van az életünkben, mint a negatív érzéseknek, ne feledkezzünk hát meg róluk a nehezebb időszakokban sem.

A fizikai és szellemi fáradtsághoz hasonlóan lelkileg is érezhetjük kimerültnek magunkat. Ilyenkor jó hatásúak lehetnek a lazító, meditatív gyakorlatok, a test kényeztetése, olvasás, zene, film, kreatív tevékenységek.

Súlyosabb probléma esetén pedig a megfelelő szakember segítsége, kezelése hozhat javulást.

         

-