Helló világ! - A gyermek pszichológiai születése

Amikor megszületik egy kisbaba, ideális esetben szerető család veszi körül. A szülei, testvérei és a tágabb környezetének tagjai gyönyörködve, olykor aggódva szemlélik: milyen is ő, hogy van, mit érezhet, mit érzékel a körülötte lévő világból.

A kisgyermekek életében különösen fontos és meghatározó időszak az első 3 év, hiszen még testileg és lelkileg is meglehetősen sérülékenyek. Még nincsenek „jól bejáratott” megküzdési stratégiáik, elhárító mechanizmusaik, amelyek az esetlegesen elszenvedett traumák feldolgozását, elviselését hatékonyan segítenék. 

A szülők, az elsődleges gondozók szerepe ezért felbecsülhetetlen hiszen ők képesek a leginkább védelmet nyújtani, biztonságot teremteni gyermekük részére, ugyanakkor sajnos sokat árthatnak is, ami természetesen nem mindig tudatosan és szándékosan történik. Kisbabánk, gyermekünk megismerését, megértését segíti, ha minél többrétű tudásunk van a fejlődési szakaszokról, azok főbb jellemzőiről.

A személyiség fejlődése, lélektana az egyetemi alapképzésem meghatározó és kedvenc része volt, így most elsősorban az ott tanultakra támaszkodva szeretnék a korai életszakaszokban zajló fejlődésről írni pár sort Margaret Mahler magyar származású pszichoanalitikus felosztását követve.

Margaret Mahler hosszú éveken keresztül vizsgálta a kisgyermekek személyiségfejlődését, a szülő-gyermek kapcsolat korai fejlődésben betöltött szerepét. Kutatási eredményei alapján megalkotott elméletében az első három évet a gyermek pszichológiai születésének nevezte. Ezt az időszakot több szakaszra, alszakaszra tagolta.

A kisgyermek első két hónapja (autisztikus szakasz) egyfajta átmenet a méhen belüli és a méhen kívüli élet közözött. Az újszülött kezdetben a nap legnagyobb részét félig alvó, félig éber állapotban tölti. Még nem rendelkezik olyan fokú neuropszichológiai érettséggel, hogy meg tudja különböztetni a külső és belső ingereket, azonban fényre, hangra, mozgásra, ízekre, szagokra és érintésre is reagálnak. A kisbaba számára a külső és belső állandóság, nyugalom biztosítása ebben az időszakban különösen fontos.

2-6 hónapos csecsemő szimbiotikus egységet képez anyjával. Idegrendszeri fejlődése lehetővé teszi, hogy egyes élményeire emlékezzen, hogy különbséget tegyen a saját teste és a külvilág között, felismerje szüleit, szűkebb környezetét, akikre mosoly-válasszal reagál. Ebben az életkorban az elhanyagoló szülői magatartás, a távolságtartás, a túl merev etetési, altatási rend erőltetése rendkívül ártalmas lehet a csecsemő pszichés és testi fejlődésére egyaránt.

6-10 hónapos kor között a csecsemő bizonyos értelemben kezd leválni az édesanyjáról, megkezdődik tehát a szeparáció és az individuáció folyamata, amelyen belül ezt a fejlődési szakaszt Margaret Mahler a „fészekalja” jelzővel illette. A csecsemő szemléli, vizsgálgatja, tapogatja az anyja arcát, haját, játszik a ruhájával. /A zsinórok, ruhacímkék különösen tetszenek ebben az életkorban a babáknak. :-) / Idővel lesz kedvenc játékuk, szeretik a pihe-puha takarót, „alvókát” választanak. Különbséget tesznek az ismerős személyek és idegenek között. Örömöt, félelmet, akaratot, haragot is ki tudnak már fejezni.  Mozgásfejlődésük szintén látványos, hiszen ebben az időszakban már kúszni, mászni és akár lépegetni is tanulnak.
A szülők és a gyermek közötti érzelmi és fizikai közelség-távolság alakulása a kisgyermek személyiségfejlődésének kereteit is jelentős mértékben befolyásolja.

A gyermekek első életévét tehát rendkívül gyors fejlődés jellemzi pszichésen, motorikusan és a kognitív funkciók terén egyaránt. A folyamatos változás mellett azonban kifejezett igényük van a nyugalomra, az érzelmi biztonságra, amely elengedhetetlenül szükséges a bizalom megalapozásához, a kötődési szükségletek kielégítéséhez.

A szülők nincsenek könnyű helyzetben, mert különösen első gyermek esetében – de tapasztalataim szerint a többedik gyermeknél is :-) - rengeteg a kétely, az aggodalom. A folyamatos készenlét, kialvatlanság, kimerültség állapotában sokszor a létezés is nehéz, nemhogy egy kisbaba ellátása. Mire nagy nehezen sikerül valamiféle rendszert vinni a hétköznapokba, egészen biztos, hogy jön valami új probléma: hasfájás, fogzás, /például ez utóbbiról az Ízek, imák, szerelmek című filmből is tudhatjuk: egyet jelent azzal, hogy a kicsit megszállta egy gonosz démon. :-) / Szerencsére a legtöbb szülő nagyon erős, rugalmas és leleményes tud lenni ezekben az időszakokban is. A családtagok, barátok támogatása, együttérzése, elismerése szintén nagy segítség lehet.

Ha mégis komoly aggodalom, probléma merül fel, akár a baba egészségével, fejlődésével, akár az anya pszichés, szomatikus, esetleg mentális állapotát illetően, jobb minél előbb szakember segítségét kérni, hiszen így hosszútávra kiható problémák előzhetők meg, illetve kezelhetők időben és szakszerűen.

(A témát egy következő bejegyzésben folytatom.)