„Helló világ!” - A gyermek pszichológiai születése (II. rész)

Most az előző bejegyzésem témáját folytatva, a gyermek pszichológiai születésének további szakaszairól szeretnék írni Margaret Mahler felosztása, elmélete szerint.

A „fészekalja” alfázist követő, 10-16 hónapos kor közötti időszakot Margaret Mahler gyakorló alfázisnak nevezte el. Ebben az időszakban a világ kitárul a gyermek számára, hiszen új perspektívából, felegyenesedett, álló testhelyzetből szemlélheti a környezetét, majd pedig lépegetve, ide-oda felmászva, felkapaszkodva egyre bátrabban birtokba is veheti azt. Új képességeitől szinte „megmámorosodva”, boldogan fedezi fel és hódítja meg a körülötte lévő dolgokat, mindenféle veszélyérzet nélkül. Nagyszerűnek és omnipotensnek érzi magát, „szerelmes a világba”. 

Az anya ekkor, mint egy „töltő állomás” van jelen, akihez mindig vissza lehet térni „tankolni”, majd gyorsan menni is tovább az újabb és újabb felfedező útra. Ebben az életszakaszban az eltávolodás-visszatérés játékos megjelenési formája a bújócska. A másik kedvenc játékuk a „fogj meg, ha tudsz”. A gyerkőc elmászik, elszalad anyja elől, aki utoléri, felkapja, megszeretgeti, majd elengedi és közben jókat nevetnek együtt. 

A szülők szempontjából ez az időszak sem mentes az aggodalmaktól, hiszen a félelemérzet nélküli, örökmozgó gyermeket számtalan veszély fenyegeti: eleshet, leeshet, rendszeresen beveri a fejét ide-oda, éles tárgyakkal megsértheti magát, konnektorba szeretne nyúlkálni, stb… Így hát a folyamatos készenlétre és felügyeletre továbbra is nagy szükség van. A gyermek önállósodása, a kompetencia élmény, az autonómia kialakulásának támogatása érdekében – még ha olykor nehezünkre is esik – kerülni kell a túlféltést, a túlzott korlátozást. 

Előfordulhat, hogy az anyának túlságosan fájdalmas a leválás folyamata, ezért időről-időre megszakítja a gyermeke örömteli próbálkozásait, nem a gyermek, hanem a saját szükségletei szerint dédelgeti őt. Szélsőséges esetben pedig az anya a fokozatos leválás okozta fájdalom elkerülése érdekében érzelmileg eltaszítja magától a gyermekét. Ilyenkor nagyon fontos lenne szakember segítségét kérni, mert a szeretet megvonás, az érzelmi távolságtartás súlyos károkat okozhat a gyermek pszichés fejlődésében.

A következő fejlődési szakaszt az újraközeledés jellemzi. 16 és 24 hónapos kor között ugyanis a kognitív fejlődés felzárkózik a mozgásfejlődéshez. A gyermek kezdi felfogni a sérülékenységét, a függő helyzetét, hiányozhat neki az anyjával való szimbiózisban megélt biztonság. A közelség-távolság egyre bonyolultabb lesz, hiszen a gyermekben egyidejűleg van jelen az intenzív függetlenségi törekvés és az együttlét iránti igény. 

Megjelenik az ellenkezés, a dac, következetesen használni kezdi a NEM szócskát. Felfogja, hogy édesanyja nem mindig ugyanazt szeretné, mint ő, nem áll mindig a rendelkezésre, változó lehet a hangulata. A gyermek nem érzi már omnipotensnek magát, megtapasztalja, hogy nem tud mindent az akarata szerint befolyásolni. Emiatt frusztrációt, tehetetlenséget, dühöt és elhagyatottságot érezhet. Felértékelődnek az alvókák, a kedvenc macik, takarók, párnák. Kialakulnak az esti alvást megelőző rituálék: meseolvasás, összebújás, altató dalok éneklése. Mindezek csökkentik az elválás, leválás (szeparáció) okozta szorongást és segítik a biztonságérzet stabilizálódását. 

A beszéd fejlődésével a gyermek újra átélheti, hogy képes hatni a környezetére, hiszen könnyebben ki tudja fejezni magát, el tudja mondani, hogy mit szeretne. Lassan csillapodnak a dühkitörései, oldódik az önállósodás vágya és az anyához való közelség iránti igény együttes jelenlétéből adódó konfliktusa.

A 24-36 hónapos kor közötti időszakban a kisgyermeknek már szilárd képzete van az édesanyjáról, a tárgyakról, és saját magáról is. Ezt a szakaszt ezért a tárgyállandóság időszakának is nevezzük. Képes lesz a személyek, tárgyak jó és rossz oldalának együttes kezelésére értelmi és érzelmi téren egyaránt. 

Ha a gyermek sok pozitív élménnyel rendelkezik, képes lesz azokat a frusztrációja idején is előhívni. Így például az édesanyja rövidebb idejű távolléte nem lesz olyan megterhelő a számára, hiszen bízhat a mielőbbi visszatérésében.

Nagyon fontos ebben az életszakaszban is a szeretettel teli szülői gondoskodás, a gyermek fizikális és érzelmi biztonságérzetének folyamatos fenntartása. 

Összességében elmondható, hogy a szülők részéről folyamatosan sok türelemre és kitartásra van szükség a gyermeknevelés során, azonban nincs annál felemelőbb érzés, amikor részesei lehetünk egy önálló személyiség megszületésének és fejlődésének.