Az önismeretről

A felnőttkort elérve, sokan úgy gondolják, hogy már kellő mértékben ismerik saját magukat, a képességeiket, az adottságaikat, a szándékaikat, a vágyaikat. Egy váratlan élethelyzet, egy új szociális szerep, betegség, vagy veszteség azonban sokakat ráébreszt a saját magáról alkotott vélemény, tudás esetleges pontatlanságaira, hiányosságaira.

Márai Sándor Füves könyvében ezt írja az élet igazi élményéről: "Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."

Az önismeretnek különböző szintjei vannak, így bőven van lehetőségünk az önmagunkról

alkotott tudásunk gyarapítására, mélyítésére. Különösen fontos időt szánni erre, ha azt tapasztaljuk, hogy valamiért megrekedt az életünk, a kiégés veszélye fenyeget a hivatásunk terén, visszatérően kellemetlen élethelyzetekben találjuk magunkat vagy a társas kapcsolatainkban rendszeresen egymáshoz hasonló konfliktusokban van részünk. A lelki okokkal összefüggésbe hozható betegségek jelentkezése esetén is érdemes megvizsgálni, hogy milyen pszichés folyamatok lehetnek a háttérben, hiszen ez esetben az önismeretünk mélyítése egyben a gyógyulást is segítheti.

Az önismeret 3 fő szintje:

1. Felszínes szint: az adottságokról, képességekről való tudás szintje. Ismereteink összessége a tudásunkról, érdeklődési körünkről, akaraterőnkről, céljainkról, feszültség- és kudarctűrő képességeinkről.

2. Mélyebb szint: Ismereteink arról, hogy milyen korábbi élmények, történések alakították a személyiségjegyeinket, attitűdünket. Honnan erednek és mire irányulnak a vágyaink, milyen belső motivációink vannak, a viselkedésünk és vágyaink között milyen az összhang.

3. Társas szint: Tudásunk arról, hogy hogyan tudunk megfelelni a felénk támasztott követelményeknek, milyennek látnak minket más emberek, illetve milyen hatást váltunk ki másokból. Milyenek vagyunk, hogyan működünk a különböző társadalmi szerepeinkben. A mások által rólunk kialakított kép mennyire van összhangban a saját magunkról alkotott képpel.

Természetesen ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni. Elmélyültebb gondolkodásra, saját magunkkal szemben tanúsított nagyfokú őszinteségre, nyitottságra, elfogadásra, kitartásra és türelemre is szükség lehet.

Önmagunk megismerése Márai Sándor szerint a "legfélelmetesebb felfedezés" az életben. Valóban az önismereti munka félelemkeltő és akár fájdalmas is lehet, hiszen ilyenkor a saját elhárító mechanizmusaink (pl: elfojtás, tagadás) által működtetett „védőpajzsunk” rétegeit fejtük le magunkról. Amikor az önismereti folyamat eredményeként feltárunk egy-egy vakfoltot, vagy problémát okozó gócpontot a személyiségünk, a tudatunk mélyebb rétegeiből, az valóban érzékenyen érinthet minket. Ugyanakkor a saját belső világunkhoz való kapcsolódás felszabadító és felemelő érzés, különösen, ha előzőleg éppen a megrekedtség állapota dominált az életünkben. Ilyenkor sokkal valóságosabbnak, szinte kézzelfoghatónak érezhetjük a lehetőségeinket, az erőforrásainkat. Blokkok, gátak oldódhatnak fel bennünk, amelyek következtében közelebb jutunk a problémás helyzetek megoldásához, stabilabbá válhat az érzelmi életünk, javulhat a közérzetünk, a hangulatunk és az egészségi állapotunk.

Az önmagunk mélyebb megismeréséhez vezető - valóban tanulságos és izgalmas – utazáshoz szükség esetén szakember segítségét is igénybe vehetjük, hiszen az általa nyújtott elfogadó, támogató közegben nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat.