Hangolódás az ünnepekre és egymásra

A karácsony és az új év közeledtével mindannyian szeretnénk adni, kívánni, szépen ünnepelni, szeretni és persze örülni is a kapott ajándékoknak, jó kívánságoknak és egymásnak. Az ünnepek előtti időszak mégis sokszor kaotikus. Tele lehet aggodalommal, kapkodással, fáradtsággal, frusztrációval. A mindennapi teendők mellett meg kellene tervezni az ünnepi menüt, be kell szerezni az ajándékokat, amelyek nagy részéről még fogalmunk sincs, hogy mi is legyen. Az áruházakban tömeg, a pénztárak előtt hosszú sorban állás, az utakon dugó… Az egyre fokozódó türelmetlenség mellett nem könnyű a szeretet ünnepére és a boldogabb új esztendőre hangolni magunkat. 

Mindezek ellenére mégis nagyobb hajlandóság lehet bennünk arra, hogy ne csak a saját ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozzunk, hanem képesek legyünk egymásra is figyelni. 

Kutakodhatunk kicsit az emlékeinkben és gondolkodhatunk arról, vajon mire vágyhatnak a szeretteink, mivel tudnánk örömet okozni nekik. Felidézhetünk közös élményeket, beszélgetéseket, ezáltal könnyebben átgondolhatjuk, hogy melyek azok a dolgok, amelyek mostanában fontosak a számukra, mivel tehetnénk személyre szólóbbá az ajándékukat vagy az ünnepi jókívánságainkat. Eközben észrevehetjük saját magunkban is azt a sokféle jóleső érzést (pl.: melegséget, szeretet, tiszteletet, …) amelyeket a számunkra fontos személyekről való gondolkodás közben érzünk. 

Napjainkban sokat lehet olvasni, hallani arról, hogy testi és lelki egészségünk, jóllétünk érdekében próbáljunk a jelenben maradni, tudatosan éljük meg az „itt” és „most” pillanatait, történéseit. Legyünk valóban ott, ahol éppen vagyunk, valóban lássuk és halljuk meg a társunkat, akivel éppen beszélgetünk. Az ünnepi időszak sok jó lehetőséget ad mindezekre és csak rajtunk múlik, hogy később a hétköznapok során is egyre többször képesek legyünk a valódi jelenlétre.

A személyes életünkben és kapcsolatainkban az „itt” és a „most” minél teljesebb és örömtelibb megéléséhez, a kitűzött célokhoz, a szükséges változásokhoz Antoine de Saint-Exupéry: Fohász című művével szeretnék erőt adni, valamint sok szépet és jót kívánni az ünnepekre és az új évre  egyaránt: 

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! 

Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! 

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! 

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. 

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! 

Taníts meg a kis lépések művészetére!”