Amikor az ihlet ihletet szül
Kicsit
riasztó még számomra, hogy teljes egészében személyes tartalmú
bejegyzést tegyek közzé, de az az igazság, hogy már többször éreztem
erre irányuló késztetést, viszont mindig sikeresen el is hárítottam.
Furcsa módon éppen az elhárítás témáját is érintő szakmai cikkem írása
közben öntött el ismét ez az érzés - ami sokak számára ismerős lehet - engem pedig
arra ösztönöz, hogy most írjak is róla.
Íme hát néhány személyes gondolat, érzés az ihletről, az inspirációról, a kreativitásról:
Korában
már írtam arról, hogy ezt a blogot egy kedves kolléganőm ötlete alapján
indítottam el. Ő többször is biztatott erre, én azonban mindannyiszor
képtelen dolognak tartottam. A kötelező dolgozatok, műhely munkák,
szakdolgozatok és természetesen a munkahelyi iratok megírásán kívül, fel
sem merült bennem, hogy bármiféle saját szerkesztésű írást mások számára is
közzétegyek. (Emlékszem, amikor az egyetemen évfolyamtársaimmal/csoporttársaimmal felosztottuk egymás között a
tanagyagot, akkor is frusztrált, hogy elég jók lesznek-e az általam
kidolgozott tételek, a többiek tudják-e majd használni, jól fel tudnak-e
készülni belőle a vizsgára.)
Aztán
egy nap valahogy mégis közelebb engedtem magamhoz a blogírás témáját,
mintha a kolléganőm szavai kis magokként csírázni kezdtek volna bennem. Néhány
órán belül pedig azt vettem észre, hogy már a saját blogom honlapján a
bejegyzések szerkesztési felületén "vagyok". És közben valamiféle furcsa
és izgalmas "tettrekész" állapotot, bizsergést, kíváncsiságot éreztem.
Mintha az ihlet, az inspiráció, a kreativitás, az alkotásvágy együtt
játszanának velem. Táncba hívnak, pedig nem is tudok táncolni.
Azóta
is szinte minden bejegyzés és szakmai cikk írása során itt van velem ez a
kellemes érzés, még akkor is, ha szakirodalmi adatok felhasználásával
írok és szerkesztek.
Elisabeth Gilbert, az Ízek imák szerelmek
szerzője így írta le a saját érzéseit:
"A tarkómon egy pillanatra felállt a szőr, elszédültem és émelyegni kezdtem. Úgy éreztem magam, mint aki épp szerelemre lobbant vagy épp most hallott egy felkavaró hírt vagy a szakadék szélén állva valami gyönyörű, elbűvölő, de veszélyes dologba bámulna. "
Nekem még nem volt az írás kapcsán ilyen intenzív élményem és persze nem is alkottam semmi komolyat, de nagyon szeretem ezt az újra és újra megjelenő belső izgalmat, amit ilyenkor érzek.
"A tarkómon egy pillanatra felállt a szőr, elszédültem és émelyegni kezdtem. Úgy éreztem magam, mint aki épp szerelemre lobbant vagy épp most hallott egy felkavaró hírt vagy a szakadék szélén állva valami gyönyörű, elbűvölő, de veszélyes dologba bámulna. "
Nekem még nem volt az írás kapcsán ilyen intenzív élményem és persze nem is alkottam semmi komolyat, de nagyon szeretem ezt az újra és újra megjelenő belső izgalmat, amit ilyenkor érzek.
Szívből merem ezért
ajánlani mindenkinek, ha bármiféle apró késztetést érez az alkotás
bármely formájának kipróbálására, gyakorlására, adjon lehetőséget a
"magocska kicsírázásához" és élvezze az ihlet, az inspiráció, az
alkotás iránti vágy játékát, izgalmát.
Amikor
bejegyzést vagy cikket írok, a saját örömön túl, mindig felmerül az is
bennem, hogy ha csak egy valaki elgondolkodik egy kicsit a témán, és
esetleg érdemesnek tartja azt a saját szemlélete szerint továbbgondolni,
tud belőle ötletet meríteni, ad egy másik nézőpontot, vagy csak néhány
percre ráirányítja a figyelmet az élet apró, de néha mégis nagyon fontos
részleteire, esetleg átél, megél, vagy megért valamit, amitől jobban
érzi magát, máris megérte közzé tenni.
Ezekkel a nem titkolt célokkal osztom meg ezt a mostani kis bejegyzésemet is.
Annak,
aki pedig szeretne bővebben is olvasni erről a témáról, esetleg további
biztatásra vágyik, szeretettel ajánlom Elisabeth Gilbert: Big Magic
Kreatív élet félelem nélkül! című könyvét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése