Amikor az ihlet ihletet szül

Kicsit riasztó még számomra, hogy teljes egészében személyes tartalmú bejegyzést tegyek közzé, de az az igazság, hogy már többször éreztem erre irányuló késztetést, viszont mindig sikeresen  el is hárítottam. Furcsa módon éppen az elhárítás témáját is érintő szakmai cikkem írása közben öntött el ismét ez az érzés - ami sokak számára ismerős lehet - engem pedig arra ösztönöz, hogy most írjak is róla.
Íme hát néhány személyes gondolat, érzés az ihletről, az inspirációról, a kreativitásról:

Korában már írtam arról, hogy ezt a blogot egy kedves kolléganőm ötlete alapján indítottam el. Ő többször is biztatott erre, én azonban mindannyiszor képtelen dolognak tartottam. A kötelező dolgozatok, műhely munkák, szakdolgozatok és természetesen a munkahelyi iratok megírásán kívül, fel sem merült bennem, hogy bármiféle saját szerkesztésű írást mások számára is közzétegyek. (Emlékszem, amikor az egyetemen évfolyamtársaimmal/csoporttársaimmal felosztottuk egymás között a tanagyagot, akkor is frusztrált, hogy elég jók lesznek-e az általam kidolgozott tételek, a többiek tudják-e majd használni, jól fel tudnak-e készülni belőle a vizsgára.)

Aztán egy nap valahogy mégis közelebb engedtem magamhoz a blogírás témáját, mintha a kolléganőm szavai kis magokként csírázni kezdtek volna bennem. Néhány órán belül pedig azt vettem észre, hogy már a saját blogom honlapján a bejegyzések szerkesztési felületén "vagyok". És közben valamiféle furcsa és izgalmas "tettrekész" állapotot, bizsergést,  kíváncsiságot éreztem. Mintha az ihlet, az inspiráció, a kreativitás, az alkotásvágy együtt játszanának velem. Táncba hívnak, pedig nem is tudok táncolni.
Azóta is szinte minden bejegyzés és szakmai cikk írása során itt van velem ez a kellemes érzés, még akkor is, ha szakirodalmi adatok felhasználásával írok és szerkesztek.
Elisabeth Gilbert, az Ízek imák szerelmek szerzője így írta le a saját érzéseit:
"A tarkómon egy pillanatra felállt a szőr, elszédültem és émelyegni kezdtem. Úgy éreztem magam, mint aki épp szerelemre lobbant vagy épp most hallott egy felkavaró hírt vagy a szakadék szélén   állva valami gyönyörű, elbűvölő, de veszélyes dologba bámulna. "
Nekem még nem volt az írás kapcsán ilyen intenzív élményem és persze nem is alkottam semmi  komolyat, de nagyon szeretem ezt az újra és újra megjelenő belső izgalmat, amit ilyenkor érzek.

Szívből merem  ezért ajánlani mindenkinek, ha bármiféle apró késztetést érez az alkotás bármely formájának kipróbálására, gyakorlására, adjon lehetőséget a "magocska kicsírázásához" és élvezze az ihlet, az inspiráció, az alkotás iránti vágy játékát, izgalmát.

Amikor bejegyzést vagy cikket írok, a saját örömön túl, mindig felmerül az is bennem, hogy ha csak egy valaki elgondolkodik egy kicsit a témán, és esetleg érdemesnek tartja azt a saját szemlélete szerint továbbgondolni, tud belőle ötletet meríteni, ad egy másik nézőpontot, vagy csak néhány percre ráirányítja a figyelmet az élet apró, de néha mégis nagyon fontos részleteire, esetleg átél, megél, vagy megért valamit, amitől jobban érzi magát, máris megérte közzé tenni.

Ezekkel a nem titkolt célokkal osztom meg ezt a mostani kis bejegyzésemet is.
Annak, aki pedig szeretne bővebben is olvasni erről a témáról, esetleg további biztatásra vágyik, szeretettel ajánlom Elisabeth Gilbert: Big Magic Kreatív élet félelem nélkül! című könyvét.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Önbizalom, önbecsülés, "énerő"

A tudatos jelenlétről

Indító gondolatok