Az énidőről

Szerencsére ma már elég sokat lehet hallani, olvasni az önmagunkra fordított idő fontosságáról. Az is elég gyakori, hogy az énidő iránti igényünket kifejezzük (ha más nem egy lemondó sóhaj kíséretében), de a rendszeres megtartása már korántsem megy annyira könnyen.  Főként az időhiányra hivatkozva hanyagoljuk el a legtöbben. 

Az énidőről nekem leggyakrabban a vitalitás jut az eszembe. Szerintem hasonlóan fontos szükséglet mindenki számára, mint az, hogy alszunk, iszunk és eszünk. Kétségtelen, hogy hosszabb ideig kibírjuk nélküle, mint alvás, víz vagy ennivaló nélkül, de az is biztos, hogy az önmagunkra fordított minőségi idő megvonása hosszú távon hátrányosan befolyásolja a vitalitásunkat. Változatos és kellemetlen tünetekkel járó hiányállapotokhoz vezethet, amikor türelmetlenek, elégedetlenek, ingerlékenyebbek vagyunk. Csökken a teherbíró képességünk, súlyosabb esetben összezavarodhatnak vagy éppen ellaposodhatnak a társas kapcsolataink és akár testi tünetek, betegségek is jelentkezhetnek. 

Az énidő a vitaminokhoz hasonlóan, már kis mennyiségben is nagyon kedvező hatású, és óriási előnye, hogy nagyon változatos formában, rengeteg féle módon biztosíthatjuk maguknak. A lényeg a minőségen és nem a mennyiségen van. Néhány perc is nagyon hasznos lehet, ha az valóban a kikapcsolódásunkat szolgálja, önmagunkért, a saját jóllétünk érdekében töltjük el. 

Fontos ezért tisztáznunk, hogy melyek azok a dogok, tevékenységek, amelyek valóban minőségi kikapcsolódáshoz vezetnek, valóban jobban érezzük magunkat tőlük, nem csak passzív időtöltést jelentenek. Ilyen lehet akár egy forró fürdő, miközben átgondoljuk a napunkat, rendezzük a gondolatainkat. Egy jó kávé vagy tea, amit élvezettel elfogyasztunk, úgy, hogy közben lazítunk, pihenünk kicsit. /Valószínűleg én ezért lettem kávéfüggő. :-) / Egy kis séta, olvasás, baráti beszélgetés, amiben valóban jelen vagyunk. Kis időre lelassítunk, megállunk, látjuk, halljuk, érezzük és élvezzük mindazt, ami éppen történik velünk és körülöttünk. 

Figyelmünket irányíthatjuk befelé is. Elmerülhetünk a gondolatainkban, tisztázhatunk fontos kérdéseket, helyzeteket, bennünk lévő érzéseket vagy éppen relaxálhatunk, meditálhatunk, ha az esik jól. 

Az énidőben érezhetjük, megélhetjük és egyben táplálhatjuk is a vitalitásunkat. Mozoghatunk, sportolhatunk, ápolhatjuk testünket és lelkünket. Töltekezünk és közben érezzük, hogy élünk, hogy ez jó nekünk. 

Nem kell, hogy a magunkra fordított idő miatt lelkiismeret furdalásunk legyen, mert tényleg kis idő is nagyon jótékony hatású tud lenni - ránk és a környezetünkre nézve egyaránt -, ha azt rendszeresen megadjuk magunknak. Szép lassan enyhülnek a hiányállapot tünetei: türelmesebbé, elégedettebbé válunk, javul a hangulatunk, a közérzetünk. Megtanulhatunk jobban figyelni és vigyázni önmagunkra. Nyitottabbá válunk a környezetünkre, apróbb jó és szép dolgokat is észre tudunk venni és tudunk örülni nekik. Mindezek pedig biztos, hogy a kapcsolatainkra, a teherbírásunkra és a teljesítő képességünkre is kedvező hatással lesznek. Érdemes kipróbálni!