Néhány ötlet, gondolat a tanulásról és a hozzá kapcsolódó stressz csökkentéséről

Korábbi bejegyzéseimben már írtam a túlzott stressz károsító hatásairól. Sajnos nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek is elég gyakran ki vannak téve különböző stresszes helyzeteknek. Természetesen az lenne a legideálisabb, ha a gyermekévek minél nagyobb gondtalanságban telnének, de a valójában már a gyerekkorban hamar felüti fejét a szorongás. A mai felgyorsult világunkban még a viszonylag kiegyensúlyozott családi háttérrel rendelkező gyerekek is korán találkoznak a teljesítmény kényszerrel, és az abból adódó szorongással. 

Megterheléssel járhat az iskolába történő beilleszkedés, a tanulmányi követelményeknek való megfelelés. Az iskola jogos elvárása, hogy a szülők is aktívan működjenek együtt, segítsék a gyermeküket a tananyag elsajátításában. Viszont nagyon fontos, hogy ezt úgy tegyük, hogy lehetőleg ne növeljük a bennük lévő szorongást és teljesítmény kényszert. Még jobb, ha ezeket oldani, csökkenteni is képesek vagyunk a velük való foglalkozás során. 

Sok szülőnek már az iskola kezdetekor konkrét elképzelése van arról, hogyan és mikor tanuljon a gyereke, milyen különórákra fogja őt járatni, hogyan fogja követni, ellenőrizni a felkészültségét, tudását. Aztán esetleg jönnek a csalódások, a konfliktusok, mert nem úgy teljesít a gyermek, ahogy előzetesen elvárták a szülők, vagy nehézségei lesznek a beilleszkedésben, nem szívesen jár a kiválasztott különórákra, szakkörökre, stb… Ilyenkor nagyfokú rugalmasságra és – ahogy a szülő-gyermek kapcsolatról írt bejegyzésemben is írtam – sok-sok figyelemre van szükség, hogy időben észre tudjuk venni, ha gond merül fel. 

Sajnos a gyerekek nem mindig tudják szavakkal kifejezni, elmondani, hogy mi bántja őket, mi jelent nekik túl nagy terhet, milyen szorongásaik vannak. Előfordulhat, hogy a gyakran ismétlődő betegségek, látszólagos ok nélkül jelentkező, tartós hasfájás vagy fejfájás, esetleg alvászavar vagy viselkedészavar jelzi a problémát.

Ha azt vesszük észre, hogy túlságosan fáradékony a gyerekünk, az átlagnál jobban szorong, romlik a teljesítménye, túl sok konfliktusa van a tanáraival, a társaival, akkor próbáljuk minél előbb kideríteni mi lehet a háttérben. Ha az otthoni közegben zajlik éppen egy nehezebb időszak, azt lehet jelezni az iskolában, mert így megelőzhetjük, hogy a gyermekünk úgy érezze, minden területen egyszerre csapnak össze felette a hullámok. 

Jó, ha úgy segítjük, ellenőrizzük gyermekünk tanulmányait, hogy nem vagyunk magunk is stressz forrás a számára. Figyeljük és fogadjuk el a teherbírását, a tanulási ritmusát, akkor is, ha az nem pont az elképzelésünk szerinti. Például régebben én sem örültem annak, hogy a kisebbik lányunk „tanulási kedve, hajlandósága” rendszerint a hétvége utolsó óráiban, vasárnap délután, 17-18 óra körül jön meg, de mivel tudtam, hogy megtanulja, amit kell, hát elviselem. :-) Nálunk a lecke kikérdezése sem volt gyakori. A versek és idegen szavak tanulásánál kérték, hogy kérdezzem ki a szavakat, vagy felmondták a verset, de ez általában az ő kérésükre történt. Nekünk az vált be, hogy ha van egy nehezebb tananyag, vagy témazáróra készültek, vagy csak nem volt kedvük egyedül tanulni, akkor együtt átolvastuk és átbeszéltük a tanulni valót. Ez azért jó, mert sok mindent meg lehet tudni a gyermekünk gondolkodásáról, tudásáról, anélkül, hogy számon kérnénk őt. Lehet a tanulni valót személyes dolgokhoz, történetekhez kötni, példákat felsorolni, hasonlóságokat keresni, lerajzolni, eljátszani, stb…

A tananyag átbeszélése a középiskolai és az egyetemi vizsgák előtt is nagyon hasznos lehet. Az sem baj – ami majdnem biztosan be is következik –, hogy időnként elkanyarodik a beszélgetés a megtanulandó anyagról.

Az egyik egyetemi vizsgám előtt elég nagy káosz volt a fejemben, kevertem a csoportosításokat, felsorolásokat és Réka lányom konkrét módszerrel lényegében bemagoltatta velem ezt az tételt. A görög isteneket pedig Petra úgy gyakoroltatta be Rékával, hogy minden istenhez egy-egy hozzá köthető jelet társítottak, eközben jókat nevetgéltek és még a mai napig is jól emlékeznek mindketten erre a leckére. Szóval bárki segíthet bárkinek. :-)

Lehet a számonkérések előtt szerencse puszival, kis kabalával, egy kedves üzenettel útnak indítani gyerekünket. „Belevarázsolhatjuk” a dolgozathoz szükséges energiát a reggelibe, vagy egy kis csokiba. Ha mégis becsúszik a rossz jegy, akkor se kelljen félve hazajönnie, inkább segítsünk neki abban, hogy ki tudja javítani. 

A módszerek, ötletek köre szerencsére e téren is korlátlanul bővíthető. A lényeg, hogy ha szükségessé válik, tudjunk  kicsit lazítani a tanulással és a megmérettetéssel járó feszültségen.