Táplálékallergia a családban

Sajnos a táplálékallergiáról is elmondható, hogy napjainkban egyre gyakoribb, egyre több családot érint, főként a gyerekeket. Befolyással van az életmódra, egészségi állapotra valamint a pszichés vonatkozásait sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Nálunk a nagyobbik lányomnál merült fel már egészen pici korától fogva a tej- és tojásfehérje érzékenység, amihez néhány év után - pár éves időtartamra - a szója érzékenység is társult. Sok év tapasztalata alapján azt merem mondani, hogy egészen jól sikerült alkalmazkodnunk ehhez a helyzethez. Ahogy teltek az évek egyre több információhoz jutottunk, folyamatosan bővült a diétás ételek, alapanyagok kínálata az üzletekben, sőt az éttermekben is tudnak erre figyelni, ha jelezzük az igényeinket. Így hát bátran kijelenthetem, hogy nem kell nagyon elkeseredni, ha táplálékallergiás lesz valamelyik családtagunk, mert egyrészt idővel elmúlhat – még az erős tüneteket okozó típusok is –, másrészt ma már széles körben hozzáférhetőek és könnyen megtanulhatóak a különböző diétáknak megfelelő konyhatechnikai eljárások. Finom és változatos ételek készíthetők az egyes diéták keretein belül is. Én nem vagyok egy konyhatündér, nem tudok és sajnos nem is igazán szeretek főzni, a változatosság pedig különösen nehezen megy, ennek ellenére sikerült a lányokat „hiányállapot” kialakulása nélkül felnevelni, és sikerült – úgy ahogy – alkalmazkodni a különböző étkezési szükségleteikhez és igényükhöz. Ez alapján bízom abban, hogy a kisfiunknak sem lesz ennél rosszabb helyzete. :-)

Nálunk a sok megszorítás ellenére nagyon pozitív hozadéka volt a táplálékallergiához való alkalmazkodásnak, hogy a gyerekek saját elhatározásukból elfogadják az egészséges táplálkozás és életmód fontosságát. Azért persze ők is esznek chipset, gyors éttermi kaját és mindenfélét, ami nem túl egészséges, ha éppen megkívánják. :-) Ugyanakkor szívesen esznek müzlit, zabpelyhet, zöldséget, gyümölcsöt. A zöld teát, és egyéb gyógynövényes teákat ízesítés nélkül isszák, a főzéshez pedig már alig használunk kristálycukrot és lisztet. 

A lelki vonatkozások köréből azt emelném ki, hogy ha táplálék allergiával kerül szembe az ember, természetes, hogy először kicsit megijed, és a lemondás nehézségei dominálnak kezdetben. Sorra derülnek ki az addig fogyasztott élelmiszerekről, hogy ezt sem, azt sem lehet ezután enni. Ha kisgyerekről van szó, még nehezebb lehet, hiszen ő még nem érti, miért nem eheti meg azt a csokit, sütit, kiflit, stb., amit eddig, miért nem eheti ugyanazt a bölcsiben, oviban, mint a társai, vagy otthon, mint a testvére.

A gyerekeknek és legtöbbször a felnőtteknek sem jó megélni, ha „különcnek számítanak”. Különösen nem jó megélni a szánakozást, a sajnálkozást. A „jajj, te szegény, akkor ezt sem eheted, meg azt sem…” típusú megjegyzések nem esnek jól. Nem jó az sem, ha például vendégségben vagy játszótéren kínálgatják a táplálékallergiás kisgyereknek a sütit, csokit vagy kekszet, amit nem ehet, és ha egyszerűen azt mondja, hogy köszönöm nem kérek, akkor még jön egy kis tukmálás, hogy: „vegyél csak finom”, és ha elmondja, hogy ő ilyet nem ehet, akkor megint a sajnálkozás, és a kérdések, hogy „akkor mit ehetsz egyáltalán? …stb.

A közvetlen környezet úgy tud segíteni, ha minden különösebb felhajtás nélkül próbál alkalmazkodni a gyerek, vagy a felnőtt diétájához és nem a megvonásokra koncentrálnak, hanem arra, hogy mit és hogyan lehet enni, mit mivel lehet helyettesíteni, és örülni egy-egy új receptnek, ötletnek.

Én korábban nem nagyon foglalkoztam az ételek összetevőivel, fel sem tűnt, hogy egy felvágottban, kekszben mi minden van. Viszont miután figyelni kellett erre, sokkal tudatosabbak lettünk az étkezés terén. Kezdetben inkább csak bioboltokban tudtunk tojás, szója és tejmentes süteményeket, a tej helyettesítésére szolgáló italokat (pl. : rizstej) venni, így a kislányommal nagyon büszkék voltunk arra, hogy amit eszik, az nagyon egészséges. Nem azt éltük meg folyton, hogy milyen nehéz a diétát betartani, hanem örültünk annak, ha találtunk valami újdonságot, ami ízlett neki és még egészséges is volt. Nagyon jól esett és jól esik ma is a nagymamák, a sógornőm és a barátnőim figyelmessége is, akik tojás nélkül is nagyon finom palacsintát, tortát, süteményeket, stb… sütnek a mai napig is. Akik kérés nélkül, mindig figyelnek arra, hogy ha náluk vagyunk legyen Petrának való finomság is. Sokszor volt és van olyan, hogy a szülinapokat két tortával ünnepeljük pl: fagyiból és sok gyümölcsből készült tortával és egy hagyományos cukrászdai tortával, hogy mindenkinek jó legyen. :-) Szóval nyugodtan állíthatjuk, hogy nem olyan rossz ez…