Az elfogadásról

Mindennapi életünk során számos olyan helyzettel kerülünk szembe, amivel nem értünk egyet, ami csalódást, fájdalmat okoz, haragot, ellenállást vált ki belőlünk. Az ilyen konfliktusos helyzetek kimenetele, megoldása nagymértékben függ a résztvevők viszonyulásától. 

Ha számunkra kedvezőtlen dolog történik, annak természetes következménye, hogy - temperamentumtól függően - különböző formában kifejezzük a nem tetszésünket, haragunkat, fájdalmunkat. Azt, hogy az ellenállásunk milyen fogadtatásra talál, illetve milyen eredménnyel jár, befolyásolja a többi érintett fél hozzáállása, valamint az alaphelyzet körülményei egyaránt. 

Ha nagyon kedvezőtlenül alakulnak a dolgok, akár évekig is eltarthat egy-egy nehéz helyzet által kiváltott negatív állapot. Ilyenkor az idő múlásával egyre reménytelenebbnek tűnhet a megfelelő megoldás megtalálása, miközben mélyül a  tehetetlenség érzése. Ez a folyamat egy önmagát rontó körként hatva testi és lelki kimerüléshez vezethet.

Amikor valakit olyan trauma, veszteség ér, ami azt eredményezi, hogy egész élete során viselnie kell annak terheit, a testi és/vagy lelki fájdalmat, közhelyesen vagy akár bántóan is hangozhatnak az olyan tanácsok, mint: "állj optimistán hozzá", "az idő minden sebet begyógyít", stb. Ilyenkor a tudatos, felelősségteljes gondolkodás és viszonyulás eredményeként megszülető elfogadás segíthet  a fájdalmak méltóságteljes viselésében. Az elfogadás védelmet nyújthat az önpusztító, destruktív gondolatokkal, viselkedés módokkal szemben is.

Az elfogadás nem egyenlő sem az egyetértéssel és nem igényli az önmagunk feladását sem. Sokkal inkább a kialakult helyzet, állapot objektív, felelősségteljes értékelése, tudomásul vétele. Ez sokszor nehéz és időigényes folyamat, amelyhez nem kevés kitartásra, önuralomra, türelemre és gyakran szakember segítségére is szükség lehet.

Lelki egészségünk megőrzésében sokat segíthet, ha feltételek szabása nélkül képesek vagyunk a hozzánk közel álló személyek és saját magunk elfogadására is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig mindennel egyetértünk és elégedettek vagyunk. 

Ha van reális lehetőség a változtatásra, ahhoz jó kiindulási alapot ad az aktuális állapot minél objektívebb felmérése, tudomásulvétele. Az elfogadás ilyenkor a helyzetünk jelenére vonatkozik, amit majd szeretnénk megváltoztatni, korrigálni. 

Az elfogadó viszonyulás kialakulását segítheti, ha a problémánkról már képesek vagyunk úgy gondolkodni, hogy nem folyton mások viselkedését, felelősségét firtatjuk. Így már jobban tudunk a saját érzéseinkre figyelni, valamint nagyobb lehetőség nyílik a saját felelősségünk és lehetőségeink tisztázására is.