Nyitottság és empátia a párkapcsolatok terén

Társas lényként a legtöbben már gyermekkorunkban megfogalmazzuk magunkban, hogy szép családot, szerető férjet/feleséget szeretnék magunk mellé. Egy boldog párkapcsolatban bízva házasodunk meg vagy leszünk élettársak és arra alapozva szeretnénk a gyerekeinket felnevelni. Az igények, vágyak azonban nem mindig találkoznak a realitással. Sajnos sok ember életében előbb vagy utóbb megjelennek a párkapcsolati nehézségek. Problémás lehet az elindítása, a fenntartása és a befejezése egyaránt. 

Amikor felkérést kaptam erre a témára, arra gondoltam, hogy a nyitottság, a kölcsönös érdeklődés és az empátia szerepét szeretném egy kicsit fókuszba állítani. 

Gyakori jelenség, hogy valakinek nehéz vagy egyáltalán nem sikerül párkapcsolatot létesítenie. Ennek hátterében mélyebb lelki tényezők húzódhatnak, amelyeket érdemes szakember segítségével feltárni. Gyakran a gyerekkorhoz köthető - a tudatos gondolkodás számára nem (vagy nem teljes mértékben) hozzáférhető - lelki sérülésekről, elakadásokról, blokkokról van szó, amelyek megnehezítik, vagy adott esetben meg is akadályozzák az egyént abban, hogy rátaláljon a neki megfelelő társra. A háttérben húzódó okok feltárása és átdolgozása komoly önismereti és terápiás munkát igényel, amely siker esetén az élet más terén is hozhat pozitív változásokat.

A párkapcsolatok elindításánál a kellő mértékű nyitottságot és a kölcsönös érdeklődés meglétét nagyon fontosnak tartom. A nyitottság magában foglal egyfajta bátorságot, amely lehetővé teszi, hogy önmagunkat adjuk, lehetőleg már az ismerkedés kezdetétől fogva, valamint a másik fél számára is azt közvetítjük, hogy ő is bátran vállalhatja önmagát, nyitottak, érdeklődőek vagyunk az irányába. Hosszú távon nem túl hasznos álarcot viselni, szerepet játszani. Ha valaki ezt teszi, akkor sokkal inkább magával lesz elfoglalva, figyelmét az köti le, hogy ne essen ki a szerepéből, hogy jó benyomást keltsen, miközben kevésbé lesz fogékony a másik fél valódi megnyilvánulásaira. Lehetséges, hogy a másik fél viselkedéséből így arra fókuszál jobban, ami illeszkedik, vagy éppen nem illeszkedik a viselt szerepéhez. Ez később sok csalódás forrása lehet. 

Természetesen vannak alapvető elvárások mindkét félben, illetve az ismerkedés elején még nincs helye a túlzott mértékű kitárulkozásnak sem. A megfelelő arányok megtartásában szerintem az önismeret fejlesztése, a rugalmasság, a humor sokat tud segíteni.

A kölcsönös érdeklődés a párkapcsolat során mindvégig fontos érték, hiszen csak úgy lehet minőségi életet élni valakivel, ha érdekel, hogy mi van vele, mi foglalkoztatja, milyen tervei, vágyai, gondjai vannak, mi esik jól neki, és mi az, ami zavarja. Mivel ezek az életünk során ilyen-olyan mértékben változhatnak, és rendszerint változnak is, érdemes nyitottnak maradnunk ezekre a kérdésekre. 

Az együtt töltött idő során szép lassan kirajzolódik mindkét fél személyisége, annak erősebb és gyengébb részei egyaránt. E téren szükségszerű - bizonyos keretek között - az elfogadás. Az elfogadáson túl, az is hasznos lehet, ha egymás erősebb és gyengébb részeihez jól tudunk alkalmazkodni. Például, ha a párunk valamilyen helyzetben nehezen boldogul, akkor ott próbálunk a segítségére lenni, ugyanakkor nem akarunk olyan szituációkban domináns módon viselkedni, ahol ő sokkal hatékonyabb lehet. 

Az emberi kapcsolatokban, így a párkapcsolatban is nagyon fontos az empátia megléte. Az empátia legegyszerűbben fogalmazva a másik ember helyzetébe való beleélés képessége, ami által jobban megérthetjük az érzéseit, a hangulatát, a véleményét, a szándékát, stb… Ha például egy hevesebb vita után nem csupán a saját sérelmeinkkel foglalkozunk, hanem belegondolunk abba is, hogy most valószínűleg a társunk is feszült, szomorú, csalódott, stb… máris enyhülhetnek a saját negatív érzéseink, hiszen amíg a párunk érzéseivel foglalkoztunk, addig a saját haragunkat, sértettségünket nem tápláltuk. Ha pedig ezen felül sikerül valamit elfogadni, megérteni a társunk viselkedéséből, nagyobb eséllyel lehet majd a problémáról higgadtabban beszélni, megbocsátani, kibékülni. 

Összességében el lehet mondani, hogy sokat és sokféleképpen lehet tenni azért, hogy egy párkapcsolatot mindkét fél érdemesnek tartson arra, hogy benne maradjon, és hogy tegyen is érte. A hangsúly a kölcsönösségen van, hiszen ahogy a szó is kifejezi: egy pár közös kapcsolatáról van szó, ami közös öröm és közös feladat is egyben.