A pszichoszomatikáról általánosságban

Pszichológusi tanulmányaim kezdete óta a pszichoszomatika áll hozzám a legközelebb, ezért kezdeti bejegyzéseimet e témakörből merítem. Első körben néhány információt, gondolatot szeretnék megosztani a pszichoszomatikáról általánosságban:

Mindennapi életünk során jelentős stressz hatásoknak vagyunk kitéve, amelyek hátrányos pszichés és testi (szomatikus) következményei gyakran konkrét betegség formájában jelentkezhetnek. A betegségek lelki hátterének hangsúlyozása Hippokratész, valamint a hagyományos kínai és az ájurvédikus indiai orvoslás hatására évezredek óta jelen van a gyógyításban. Napjainkra pedig már tudományos kutatások által is bizonyítottá vált, hogy az egészségi állapotunk alakulásában az élettani, kórélettani folyamatok mellett a lelki tényezőknek is jelentős szerepe van.

A pszichológia tudományán belül a pszichoszomatika foglalkozik a testi tünetek, betegségek lelki hátterével. Egyik igen domináns irányzata Franz Alexander nevéhez köthető, aki szerint bizonyos tudattalan konfliktusok és a szervi diszfunkciók (rendellenes működések) között oksági kapcsolat létezik. Alexander hét betegséget tartott pszichoszomatikus kórképnek: a magas vérnyomást, a gyomorfekélyt, a pajzsmirigy túlműködést, a sokízületi gyulladást, a fekélyes vastagbélgyulladást, a bőrgyulladás bizonyos formáját, a neurodermatitist és az asztmát. Később azonban saját maga hívta fel a figyelmet arra, hogy a pszichoszomatikus betegségeknél feltárt pszichodinamikai mintázatok más esetekben is előfordulhatnak és a betegségek hátterében az érzelmi sérülékenység mellett, genetikai okoknak és szervezeti sérülékenységnek is meghatározó szerepük van.

Napjainkban a pszichoszomatikus kutatások vizsgálják a tanulás és a testi folyamatok kapcsolatát, a kognitív tényezők szerepét, és jelentős fejlődés látható a pszichoendokrinológia és a pszicho-neuroimmunológia területén is. 

A betegségek lelki vonatkozásait vizsgáló kutatások szinte minden esetben többtényezős folyamatokra hívják fel a figyelmünket. Egy-egy kórkép kialakulása csak ritkán köthető egyetlen okhoz, rendszerint több károsító hatás együttes (gyakran egymást erősítő) eredményeként jön létre. Ilyen tényezők tehát többek között a genetikai adottság, egyéni szervezeti gyengeség, testi és lelki immunrendszerünk állapota, szociális és környezeti hatások, tanulási folyamataink sajátosságai, életmódunk, pszichés állapotunk. Mindez azonban azt is jelenti, hogy a gyógyulásunk és az egészségünk megőrzése érdekében is számos területen van lehetőségünk - ugyancsak egymás hatását erősítve - kedvező eredményeket elérni.

Ma már eléggé elterjedt az az álláspont, hogy felelősek vagyunk az egészségünkért, testi és lelki állapotunkért. Nagyon fontosnak tartom azonban annak hangsúlyozását is, hogy ez semmiképpen nem vezethet önmagunk, vagy a beteg embertársunk hibáztatásához, a betegség kialakulása miatt érzett bűntudat gerjesztéséhez. A felelősségnek sokkal inkább a tudatosságot segítő aspektusán van a hangsúly. 

Arra biztatok mindenkit, hogy ha sikerül feltárni, beazonosítani olyan folyamatokat, amelyek nagy valószínűséggel elősegítették a betegség kialakulását, akkor azt mindig egy nagyon hasznos információként, a gyógyulásban hasznosítható új lehetőségként értelmezzük.