A változásról, célokról, motivációról (I. rész)

„Ha hajót akarsz építeni, talán nem is az a legfontosabb, hogy összegyűjtsd a mérnököket és a hajóácsokat, hanem, hogy felébreszd a vágyat a végtelen után.” Antoine de Saint-Exupéry

Életünk különböző szakaszaiban gyakran felmerül, hogy változtatni kellene az életmódunkon, szemléletünkön, bizonyos viselkedésmintázatainkon. Leggyakrabban az egészségünk védelme vagy visszaszerzése érdekében javasolják ezt nekünk, vagy mi magunk jutunk erre a következtetésre. Nagyon gyakori azonban, hogy a kezdeti lendület egy idő után alábbhagy, és nem sikerül valódi tartós eredményt elérni. Gondoljunk például a sok be nem tartott újévi fogadalomra, a testsúlycsökkentési kísérletekre, a rendszeres testmozgás sikertelen beiktatására vagy akár a saját magunk számára biztosított rendszeres „én-idő” megtartásának nehézségeire. A sikertelen kísérletek azon túl, hogy nem jutottunk el velük a kitűzött célunkig, gyakran bűntudattal, alkalmatlanság érzésével, az önértékelésünk csökkenésével és akár önbizalomvesztéssel is járhatnak. Ezáltal pedig nem csak a kívánt egészség- és közérzetjavulást nem érjük el, hanem akár a kiindulási helyzetnél rosszabb állapotba is kerülhetünk.

Ennek megelőzése céljából érdemes néhány kérdést őszintén átgondolni magunkban. Fontos, hogy alaposan tisztázzuk, konkrétan mit szeretnénk megváltoztatni, elérni és miért? Mi akarjuk a változást, vagy esetleg mások várják el tőlünk? Válaszoljunk őszintén arra, hogy ezt mennyire szeretnénk, mennyire fontos nekünk? Ha nem sikerül elérni a kitűzött célt, az milyen következményekkel járhat? Valóban bízunk a sikerünkben? Ha eredményesek leszünk, az milyen előnyökhöz és esetleg milyen hátrányokhoz vezethet? Milyen érzés lesz nekünk? Ki örül és esetleg ki nem örül majd a sikerünknek? 

Érdemes tehát előre elképzelni a vágyott célunk tényleges megvalósulását és annak lehetséges, várható hatásait, következményeit, mert ezek számbavételével jobban el tudunk köteleződni az elhatározásunk mellett. Fontos megerősíteni magunkat abban, hogy ezt mi akarjuk, nagyon akarjuk és elsősorban saját magunkért, nem pedig mások elvárására vagy éppen csak az aktuális „trend” hatására. Ébresszük fel a valódi vágyat a „végtelen” után és akkor biztosan elkészül a hajó is. 

Még szintén az elején felkészülhetünk egyes előre látható, várhatóan felmerülő akadályokra, nehézségekre is. Átgondolhatjuk, hogy korábban miért nem sikerült bizonyos elhatározásainkat véghezvinni, miért adtunk fel, hol akadtunk el? Most hogyan tudnánk ezeket kivédeni? Miben érezzük most erősebbnek magunkat? Gyűjtsünk előre eszközöket, módszereket a nehézségek leküzdésére. Szerencsére erre már annyiféle lehetőség adott: például az internet, szakirodalom, szakemberek segítsége. Beszélhetünk terveinkről és a menet közben megszerzett tapasztalatainkról a családtagjainknak, barátainknak. Tőlük is sok segítséget, ötletet és megerősítést kaphatunk. Használjuk ezeket bátran és kreatívan! Van, akinek az segít, ha konkrét, kidolgozott módszereket vesz át, van aki, pedig inkább csak kiindulási alapként használja mások tanácsát, ötletét és ezeket továbbgondolva a saját igényei szerint alakít ki olyan módszert, amiben jobban hisz, amit jobban a magáénak érez és ezáltal hatékonyabban meg is tud valósítani.

Ha elindultunk a változás, változtatás útján figyeljük magunkat, hogy milyen érzés a cél felé haladni. Legyünk nagyon büszkék magunkra, örüljünk minden egyes erőfeszítésnek és minden apró részeredménynek. Például egy olyan napnak, amikor jobb volt az erőnlétünk, a hangulatunk, a közérzetünk. Sikeresek voltunk a munkánkban, az iskolában, vagy a társkapcsolatainkban. Jobb lett valamilyen egészségi állapotunkkal kapcsolatos vizsgálati eredményünk. Többet mozogtunk, tornáztunk, futottunk. Nagyon ízlett egy diétás étel, néhány kilogrammal kevesebb lett a testsúlyunk vagy éppen hosszabb ideje tartózkodtunk valamilyen rossz szokásunktól, káros szenvedélyünktől. Nagyon klassz, hogy ez a lista korlátlanul bővíthető… A lényeg tehát, hogy a felmerülő nehézségek mellett, mindig szánjuk kellő időt a sikerek tudatosítására, az örömre és akár az önjutalmazásra is. 

Továbbra is legyünk azonban őszinték önmagunkhoz abban, hogy hol tartunk éppen, hogy haladunk, mennyire erős az elköteleződésünk. Ne ijedjünk meg akkor sem, ha elgyengülnénk, kérjünk bátran segítséget, használjuk az elérhető eszközeinket, lehetőségeinket.

Hioszi Tatiosz gondolataival szeretnék mindehhez erőt, kitartást és sok sikert kívánni minden kedves olvasónak:

„Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon."

„Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.”

A következő bejegyzésemben még szeretném folytatni ezt a témát, például az idő kérdésével, hiszen a komolyabb, hosszan tartó változás elérése több tekintetben is időigényes folyamat. Egyrészt azért mert az eddig megszokott – gyakran igen feszes – napi életvitelünkbe be kell illeszteni bizonyos tevékenységeket, módszereket. Időnként tudatosan rendezni kell a gondolatainkat, hogy lássuk, hol tartunk, hogy át tudjunk lendülni az esetleges nehézségeken, hogy tudjuk erősíteni magunkat és az elköteleződésünket. Másrészt a folyamat eredményessége is gyakran csak hosszabb idő elteltével válik érzékelhetővé, amihez sok türelem kell. 

További fontos része a sikernek, hogy az esetleges megvonásokkal, a kiiktatott szokások után maradó „hiány állapotok” kezelésével is tudjunk foglalkozni. Valamint néhány olyan gondolatot, ötletet is szeretnék megosztani, amelyek mások és a saját tapasztalataim alapján hatékonynak bizonyultak. Természetesen e témakörben is nagy örömmel fogadok minden észrevételt, javaslatot, ötletet, hiszen ezek mindannyiunk számára nagyon hasznosak lehetnek céljaink elérésében.