A változásról, célokról, motivációról (II. rész)

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!(…)” Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

A változásokról, célokról, motivációról szóló előző bejegyzésemet egy Exupérytől származó – a vágy megteremtéséről szóló – idézettel indítottam, most pedig a fenti Fohász című művéből hozott részlettel szeretném folytatni a témát, mivel az életmódunkat érintő valódi hosszantartó változások elérése, az ehhez kapcsolódó konkrét céljaink legtöbbjének megvalósítása sok időt, türelmet, erős kitartást igényel és gyakran visszaesések, átmeneti kudarcok nehezítik a folyamatot. Azonban ha mindezeket az életmódváltás természetes velejárójaként elfogadjuk, akkor nemhogy visszavetnek, hanem még meg is erősíthetnek minket.

Talán az időből, illetve annak hiányából adódó nehézségek adják az egyik legsarkalatosabb problémaforrást. Ennek kapcsán először visszautalnék a vágy megteremtésére, mivel meggyőződésem, hogy az embereknek általában – bármilyen feszes időrend szerint élnek is – van lehetőségük saját maguknak dönteni az időbeosztásuknak legalább egy részéről, és ha valamit igazán nagyon szeretnének megtenni, elérni, akkor arra meg is tudják találni az időt. 

Van, aki úgy ér el nagy sikereket, hogy egyik napról a másikra lecseréli az addigi életmódját egy teljesen újra, de én magam inkább a „kis lépések művészetében” hiszek.

Kezdetben szánjunk akárcsak 15 percet a céljaink megvalósítására, hiszen ennyi biztos, hogy mindenkinek jut magára. Például 15 perc mozgás (torna, futás, stb.) lehet, hogy nem hoz hirtelen látványos eredményt, de a közérzetünk biztos, hogy jobb lesz tőle. Ha ezt a közérzet javulást észrevesszük, örülünk neki és élvezettel megadjuk magunknak rendszeresen a mindennapok során, máris nagyon sokat tettünk önmagunkért. Talán észre sem vesszük, de könnyedén ki tudjuk majd időnként bővíteni 5-10 percekkel és így eljuthatunk akár 1-2 órához is, ami már a látványos eredményt is biztosítja. Ha valami ok miatt néhány napon nem tudunk mozogni (pl.: egy kisebb betegség, utazás, stb. miatt) akkor használjuk fel ezeket a napokat arra, hogy átgondoljuk, hol tartunk éppen, mit értünk el, mik a további célok. Így nem azt éljük meg, hogy kizökkentünk az éppen kialakított új napi ritmusból – ami könnyen a feladáshoz vezet –, hanem megerősíthetjük magunkat az elhatározásunkban. A gondolatok rendezésével sok erőt lehet gyűjteni a folytatáshoz.

Szerencsés vagyok, mert a közvetlen baráti körömben is vannak olyan emberek, akinek nagyon jól sikerült a mozgást és az egészséges táplálkozást úgy beilleszteni az életvitelükbe, hogy nem a kényszer, a bűntudat vagy az erőfeszítésekből adódó nehézségek megélése dominál náluk. Tudatosan megélik az apró sikerek, eredmények örömét. Elmondták, hogy kifejezetten élvezik a mozgásból adódó kellemes testérzeteket, észrevették a szorongást és feszültséget oldó hatását, örülnek a jobb közérzetüknek, büszkék a jobb erőnlétükre és jól esnek az ismerősök elismerő szavai is. Az egészségesebb életmód jegyében szép lassan változtattak az étkezési szokásaikon is. Egy csomó új ízt, egészségesebb ételt vittek be a napi étrendjükbe, így ezen a téren sem a lemondásból, erőfeszítésből adódó negatív érzések dominálnak náluk. Ugyanakkor nem estek át egy másik szélsőségbe, hiszen ha úgy hozza a helyzet, mindenféle bűntudat nélkül belefér egy kis csoki, sütemény elfogyasztása, csupán a mértékletességre figyelnek. Van erejük a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz.

Az ő példájuk is mutatja, hogy ha elveszünk magunktól valamit, lemondunk valamiről, jó ha adunk is helyette valamit. Visszatérve a táplálkozásra, ha például a szénhidrátok csökkentése céljából lemondunk bizonyos ételekről, édességekről, lepjük meg magunkat helyette egészséges zöldségből, gyümölcsökből álló finomságokkal, így elkerülhetjük, hogy a lemondásból adódó hiányállapot feszültsége a feladáshoz vezessen. Élvezzük az új ízeket, leljük örömünket új receptek kipróbálásában, és engedjük meg, hogy mindez továbbsegítsen az életmódváltás nehézségein.

Ha egy rossz szokástól, viselkedésformától szeretnénk megválni, már az elején találjuk ki, hogy mivel helyettesítjük, mit csinálunk helyette. Jó, ha 2-3 vagy akár több alternatívát is kialakítunk, mert a hiányállapot miatt érzett frusztrációt jelentősen csökkenthetjük ezek segítségével. Lehet, hogy ezt a helyettesítést külön meg kell tanulni, hiszen például egy évek, évtizedek óta alkalmazott szokást, viselkedést biztosan nem lehet néhány nap alatt elhagyni vagy lecserélni egy másikra, még akkor sem, ha ez utóbbi sokkal vonzóbb, eredményesebb lehet. Itt tehát szintén nagy türelemre és kitartásra van szükség. A kezdeti sikertelenségek szinte törvényszerűek, de ezekből sokat lehet tanulni. Meg kell vizsgálni őszintén hol gyengültünk el, mi és miért nem sikerült. Legközelebb már figyelhetünk ezekre a gyenge pontokra és lépésről, lépésre korrigálhatjuk magunkat. „…a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk…” Előfordulhat, hogy ez egyedül nem megy. Ha így van, bátran vegyük igénybe szakember segítségét. 

És még egy plusz ötlet az egyik életmódváltásban szép sikereket elérő barátnőmtől: Ő azt mondja, fontos az időzítés is, az, hogy mikor kezdünk az életmódváltásba. Ennek kapcsán is sok szempontot érdemes figyelembe venni, hiszen nem mindenkinek ideális az „újévi fogadalom”, vagy a rendszerint tél végén születő „nyárra le szeretnék fogyni”elhatározás. Ha nincs egy nagyon nyomós, nagyon aktuális indok (pl.: betegség) az életmódváltásra, akkor érdemes egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, vagy még inkább egy energikusabb tettre kész időszakunkban belefogni. Lehetőleg ne tegyük ezt nagy családi, munkahelyi események idejére, vizsgaidőszakra, vagy egyéb olyan időszakra, ami egyébként is nagyobb erőfeszítést igényel tőlünk. Aki spirituálisabb beállítódással rendelkezik, figyeljen az ilyen jellegű, számára fontos jelzésekre is.

A téma ezekkel az általános gondolatokkal természetesen egyáltalán nincs kimerítve, hiszen mindenkinek egyénileg kell megvizsgálnia a saját tisztázandó szempontjait, nehézségeit, és azt, hogy mi okoz neki örömet, mi ad lendületet. Továbbra is nagy örömmel fogadok minden véleményt, tapasztalatot, ötletet. A gondolkodáshoz és a megvalósításhoz is szívből sok sikert kívánok!