Szeretet és karácsony

„A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.”

Antoine de Sain-Exupéry

Ha a szeretetről gondolkodok, mindig társul hozzá a tisztelet és a figyelem témája is. Ha valakit nagyon szeretünk, ideális esetben tiszteljük is és próbálunk minél jobban figyelni rá. 

Csöndben figyelni azonban nem mindig könnyű. Gondoljunk csak arra, amikor együtt vagyunk a családdal, a barátokkal és élénk beszélgetés folyik. Szinte egymás szavába vágva szeretnénk minél többet mesélni, beszélni. Alig bírjuk kivárni, hogy a társunk befejezze a mondandóját, már bele is kezdünk a magunkéba.

Szerintem a karácsonyi összejövetelek remek lehetőséget adnak arra, hogy egy kicsit gyakoroljuk az egymás iránti figyelmet, hogy jobban rá tudjunk hangolódni szeretteinkre.

Ha tudunk türelmesen, őszinte érdeklődéssel figyelni a beszélgető társunkra, azzal szavak nélkül is tudjuk jelezni: „Figyelek rád, mert fontos vagy nekem. Valóban érdekel, mi van most veled.” Ez nagyon felemelő érzés!

Amikor átadjuk az ajándékokat, amikor boldog karácsonyt kívánunk egy ölelés, puszi vagy kézfogás kíséretében, figyelhetünk a szeretett személy mosolyára, szemének csillogására, finom ráncaira, bőrének tapintására, illatára, az ölelés, a kézfogás erősségére, melegségére.

Ha együtt ülünk az ünnepi asztalnál, vagy a szobában szerteszét, ugyancsak örülhetünk szeretteink mosolyának, felismerhetjük közös arcvonásainkat, a beszédünk, mimikánk hasonlóságát, érezhetjük az összetartozás melegét. 

Ezek a pillanatok, érzések, mint apró kis „boldogság-bonbonok” velünk maradhatnak jó sokáig, megkönnyítve akár egy-egy későbbi nehezebb napot is.

Szép karácsonyt és sok-sok „boldogság-bonbont” kívánok mindenkinek!